A hónap vendége: Street arttal, azaz utcai művészettel a közösségépítés előmozdításáért – Matti Lankinen arra bíztat mindenkit, hogy hagyjon nyomot maga után

Matti Lankinen turkui képzőművész a street art, a falfestmények, a graffiti és a közösségi művészet területén alkot. Az 1988-as, kangasalai születésű művész elsősorban köztéri művészeti projektjeiről, valamint a tamperei Hiedanranta Street Art Park kialakításában végzett hosszú távú munkájáról ismert. A 2016-2020 között, a Spraycankontrol Egyesület csapatával létrehozott térből mára Finnország egyik legjelentősebb nyílt utcai művészeti helyszíne lett, ahol már több száz művész alkotását mutatták be szerte a világból. 

Lankinen munkájában a művészet, a részvételiség és a közösségépítés ötvöződik. Nem pusztán az a célja, hogy műveket készítsen, amiket meg lehet nézni, hanem az is, hogy olyan helyzeteket teremtsen, ahol az emberek maguk is részt vehetnek az alkotásban, elgondolkodhatnak és kifejezhetik saját gondolataikat. „Arra akarom bíztatni az embereket, hogy ők maguk reflektáljanak a dolgokra, ahelyett, hogy maguktól értetődőnek tekintik őket” – hangsúlyozza. 

A finn művész idén ősszel Budapestre látogatott és utcai művészeti műhelyt tartott Józsefvárosban a FinnAgora és a FiDO Ifjúsági Központ együttműködésében szervezett, Budapestünk elnevezésű programon. A műhely különböző korosztályú gyerekeknek és fiataloknak, illetve a helyi közösség tagjainak adott találkozási lehetőséget abból a célból, hogy létrehozzanak egy közös művet a FiDo tetején található gördeszkaparkba.

A gyerekkori graffitiktől az egész életen át tartó érdeklődéshez

Lankinen kapcsolata a street arttal gyerekkorában kezdődött Kangasalában, ahol az erdő és a lakótelep között csak kevés, fiatalok számára kialakított tér vagy más természetes találkozóhely volt. Az iskolába vezető út melletti, színes graffitikkel dekorált alagutak nagy érdeklődést és csodálatot váltottak ki, ami az évek során egyre mélyült, majd saját tevékenységgé alakult át. A ’90-es évek végére a festékspray-k már Lankinen hobbiarzenáljának részét képezték, és a graffiti a művészi megnyilvánuláson kívül új emberek és helyek megismerésének módját is jelentette számára. Az utazás, az utcai művészet és a gördeszkázás sokáig párhuzamosan volt jelen az életében.

Az utcai művészetben leginkább annak szabad mivolta izgatja, és a lehetőség, hogy szokatlan környezetekben dolgozhat: „Van abban valami izgalmas, hogy alagutakba, elnéptelenedett helyekre, elhagyatott épületekre fest az ember – olyasmi ez, mintha kísértetházban dolgozna.

Újabb utcai művei közül az egyik legismertebb a tamperei villamosalagútban található 90 méter hosszú falfestmény, A világ leggyorsabb nemzete (2020).  A falfestmény a finn néplelket vizsgálja és arra ösztönöz, hogy kérdőjelezzük meg az angolszász időfogalmat a saját életünk vonatkozásában: nem támogathatná-e jobban a jóllétünket Finnországban a természetes fény váltakozásához alkalmazkodó ritmus, mint az órával mért időhöz kötött élet? 

A street arton kívül Lankinen mozaikművészettel is foglalkozik. A régi képzőművészeti technikák iránti érdeklődése vezette el többek között Kairóba, hogy kolostort fessen és megismerje a Földközi-tengeri régió kulturális örökségét. Budapest díszes fürdői és mozaikjai is mély benyomást tettek rá.

Tanulmányok, amelyek felvérteznek a mind ambiciózusabb köztéri művészeti projektekhez

Lankinen 2023-ban diplomázott a Turkui Művészeti Akadémián, jelenleg Lappeenrantában végez felsőfokú képzőművészeti szakképzést, de tanult ezüst-és bronzöntést is Spanyolországban, Valenciában. Első köztéri szobrászművészeti projektjét 2025-ben, egy kollégájával létrehozott munkacsoporttal valósította meg: olyan betonszobrokat készítettek Kaarina városa számára, amiket a finn szaunahagyomány inspirált. Lankinen már akkor megismerkedett ezzel az anyaggal, amikor a csináld magad kultúra jegyében gördeszkás helyek készültek a tamperei Piispala és Hiedanranta városrészekben.

Lankinen hozzáértése a művészeti gyakorlaton túl a művészeti és a köztéri művészeti szakértői munkára is kiterjed a tanulmányainak köszönhetően: úgynevezett százalékos, „percent for art” művészeti programok tervezését, továbbá projektmenedzsmentet és művészeti produkciók megvalósítását tanulta. A „percent-for-art” százalékos elv értelmében egy új épület vagy építési projekt költségvetésének 0,5–2 százalékát művészetre fordítják, úgy, hogy már a tervezési szakaszban integrálják a közös környezetbe.

A köztéri művészeti beruházásokban a művész gyakran több eltérő érdekféllel együtt dolgozik. A kreativitáson kívül együttműködőkészségre, kommunikációs készségre és arra is szüksége van, hogy össze tudja egyeztetni a felek eltérő nézőpontjait. Ezekre a jártasságokra támaszkodik Lankinen akkor is, amikor falfestményprojektekhez kötődő, köztéri művészeti tanácsadást végez Pirkanmaa régióbeli városok és lakóövezetek számára, a területre szakosodott cégekkel és művészeti múzeumokkal karöltve.

Utcai művészeti műhelyek a közösség és a jóllét építéséért

Lankinen több mint tíz éve tart street art műhelyeket. Résztvevői számtalan közegből érkeznek az óvodásoktól kezdve, iskolai osztályokon és fiatalokon át, bevándorlói hátterű csoportokon és különleges támogatást igénylő résztvevőkön keresztül egészen a szenior korosztályig bezárólag. 

A műhelyprogramok legfontosabb indítéka nem egy technikailag hibátlan végeredmény létrehozása, hanem a részvételiség érzésének kialakítása. „A cél az, hogy bátorítsuk az embereket, és azt az élményt nyújtsuk, hogy szabad nekik és képesek is kifejezni önmagukat” – hangsúlyozza Lankinen.

A művész szerint a graffitifestés különösen alkalmas erre a célra, mert gyorsan látható az eredménye és az elkészítése nem igényel hosszas, egy műre irányuló koncentrációt. Sok résztvevő meg is lepődik azon, hogy pont a street art révén fedezi fel a kreatív énjét. Ráadásul, amikor lehetségessé válik, hogy az emberek befolyásolják a közös környezetüket, megváltozik a helyhez való viszonyuk. 

„Az utcai művészet jó módja lehet egy-egy csoport összehozásának” – állapítja meg Lankinen. „Amikor az emberek megélik, hogy hatással lehetnek a közös térre, vigyázni is jobban akarnak rá és a sajátjukénak érzik azt.”  

A művész emlékeztet: a graffitiknél sokkal régebbi az az emberi igény, hogy nyomot hagyjunk magunk után. Úgy tűnik, a barlangfestmények, a falba vésett alkotások és a mai street art ugyanabból a belülről fakadó közlésvágyból fakad: én is itt vagyok.  A finn alkotó figyelemmel kíséri a graffiti státuszának finnországi változásait. Úgy véli, a 2000-es évek elejére jellemző erős előítéletek fokozatosan enyhültek, és napjainkban a graffitire egyre inkább a népszerű, megbecsült városi kultúra és művészet részeként tekintenek.

Békés párbeszéd a művészet révén

Ideális esetben a street art összehozhat olyan embereket, akik máskülönben nem találkoznának. A közös festés könnyen áthidalja a nyelvi-, korosztálybeli-, kulturális-, sőt a pártpolitikai határokat is. Ezért a közösségi művészetet mindinkább a jóllét, a részvételiség és a társadalmi kohézió megerősítésére használják, ami abból is látszik, hogy Lankinent nemzetközi kutatási- és fejlesztési projektekre hívják meg, mint a street art területének szakértőjét. A Tamperei Egyetemen 2025-ben szervezett INURA-konferencián az ukrán résztvevők például azt vizsgálták, hogyan támogathatja krízisek és konfliktusok közepette a graffiti és a közösségi művészeti tevékenység a jóllétet, és hogyan mozdíthatja elő a párbeszédet.

Lankinen saját életművében is tükröződik a művészetről a párbeszéd előmozdításának eszközeként való elgondolás. 2024-ben készítette Peacemaker (Béketeremtő) című falfestményét, amely Martti Ahtisaari köztársasági elnököt ábrázolja békeközvetítőként (a festés folyamata megtekinthető ezen a videón). A mű akkoriban keletkezett, amikor az ukrajnai háború témája dominálta a közbeszédet Európában.

„Arra gondoltam, olyasvalakit kell megfestenem, aki tárgyalópartnerként és a békés megoldások támogatójaként ismert. Talán elgondolkodtatja majd az embereket, nem lehetne-e többet elérni tárgyalások útján, mint háborúzva”.

„Ahtisaari egyedülálló portréja a graffitik közt jól szimbolizálja Lankinen meglátását: nem az a művészet feladata, hogy kész és abszolút válaszokat nyújtson, hanem az, hogy vonja be az embereket, ösztökélje őket beszélgetésre, és arra, hogy új nézőpontból figyeljék meg a környezetüket és a belőle fakadó gondolatokat. 

Az első, de remélhetőleg nem az utolsó budapesti műhely

A Budapesten szervezett street art műhely volt Lankinen első külföldön megvalósuló műhelyélménye. Különösen emlékezetes számára a résztvevők lelkesedése. Bár nem volt mindenkivel közös nyelv, az alkotótevékenység gyorsan átlendítette a résztvevőket a nyelvi akadályokon. A csoportos festés létrehozott egy teret, ahol az eltérő hátterű fiatalok egymás mellett dolgozhattak egy közös cél érdekében, és azért, hogy a saját részüket hozzátéve nyomot hagyjanak a művön. A művész elismerően szólt a FinnAgorával való kooperációról.

„Gördülékeny volt az együttműködés, és kellékekből, festékekből is bőven jutott.  Úgy érzem, barátságos volt a hangulat” - dicséri.

Pozitív élménye marad a látogatás után, és könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben is visszatér majd Budapestre új projektek céljából. Lankinen következő programpontja most egy ifjúsági graffitiműhely lesz Naantaliban, és a tanulmányai folytatása. 

A FinnAgora szeretné megköszönni Matti Lankinennek, hogy idelátogatott, a helyi gyerekeknek és fiataloknak pedig a részvételt az alkotó együttműködésben! 

Fotók: Nuutti Päällysaho
Szöveg: Lotta Laitila
Magyar fordítás: Botka Gabriella