Samuli Miettinen finn építész szerint az építészet nem csak fizikai struktúra – cselekvő igenem, annak kifejezésmódja, hogy kik vagyunk. Miettinen a JKMM Architects építésziroda alapítójaként és partnereként ismert. Pályája során számos építészeti tervpályázaton nyert és mindig olyan terek létrehozására törekedett, amelyek a közösségi szellem, a jóllét és a szépség előmozdítását szolgálják. Novemberben Budapestre látogat a FinnAgora szervezésében, hogy a MOME-n adjon elő és az Arkki építészeti iskola diákjaival találkozzon.
Olyan családban nőttem fel, ahol a művészeteket nagyra értékelték. Már fiatal koromban feltűnt, hogy a világot meglehetősen vizuálisan és háromdimenziósan fogom fel. Az olvasás, a felfedezés és az a szokás, hogy különböző területek összekapcsoljak, természetes módon vezetett el építészet irányába, bár a családomban senkinek sem a szakterülete. Apám régi templomok felújításában vett részt, ez ismertetett meg az építészet világával, s ennek szikrájából támadt idővel az érzés, hogy ez a szakma egyesíti az érdeklődésem minden területét – meséli Miettinen.
A MOME n tartott előadásában arra kíván példákat mutatni, hogyan lehetséges egy humánusabb építészetet megvalósítása a gyakorlatban. Az építésziroda megbízásai a kis óvodaépületektől és épületrekonstrukcióktól kedve az olyan nagyléptékű, új építésű projektekig terjednek, mint egy 100 000 m2-es központi kórház megépítése, a maga sajátos kihívásaival.
Az új kórház létesítésének célja, hogy egészségügyi költségeket takarítson meg, megoldásokat találjon a kezelési folyamatok területén és javítson az eredményeken, de egyfajta ellátórendszerként is funkcionál – mindeközben mélyen emberi, és valóban az emberek megsegítésére tervezték. A kórház olyan hely, ahol az emberek egészségügyi ellátásban részesülnek, és az építész feladata, hogy mindezt támogassa.
Az épületeknek ezenn kívül együtt kell működniük a környező várossal, szinergiákat teremtve és pozitív hatást gyakorolva a városi létre.
A tamperei Tammela Futballstadion például különböző épülettípusokat egyesítve átlépi a határokat: középület, amely zökkenőmentes átmenettel kapcsolódik lakásokhoz üzleti- és irodahelyiségekhez. A létesítmény felpezsdíti a környezetét, különösen meccsnapokon!
Miettinen úgy véli, hogy pályája során megváltoztak az építészeti munka értékei és erőforrásai. A közszféra szigorodó költségvetési környezetében egyre jellemzőbb árvezérelt beszerzések mindinkább előnyt élveznek a minőséggel szemben, és Miettinen szerint ennek a fejleménynek végül a társadalom fogja megfizetni az árát. Az építészeti pályázatok száma is megcsappant.
– Egy építészeti pályázat tisztán minőségi verseny, amely színvonalas és minden szempontból optimális eredményt szül – magyarázza. – Mivel a pályázatok révén megvalósuló projektek gyakran jobb minőségűek, ezért költségesebbek is lehetnek. Ugyanakkor kifizetődőbbek is az általuk teremtett, jelentősen magasabb minőségi érték révén. Az általános minőségfejlesztés jelenleg a gazdasági nyomás miatt lemaradásban van.
Az építés folyamatában bekövetkezett műszaki változások az építész szerepét is megváltoztatták. Az építészek sokszor a tervezés helyett közvetítőkként működnek, a különböző felek céljai között navigálva.
Miettinen ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy aggasztó mértékben igyekeznek régi épületeket lebontani. Az épületfelújítás egyfelől lehetőséget kínál a szakértelem fejlesztésére, mésfelől sokszor költséghatékony alternatíva is egyben.
– Nagyon sietünk a régi épületek lebontásával – állapítja meg. – Pedig ehelyett új készségekre is szert tehetnénk a felújítási folyamat során. Mindig vannak választási lehetőségek.
A leendő építészek számára tanácsként az együttműködés jelentőségét emeli ki Miettinen:
– Mindig erőteljesen támogatom az együttműködést – ahelyett, hogy csak a saját álláspontunk mellett kardoskodunk, fontos, hogy megtanuljuk megvédeni mások nézőpontját is, és hogy konszenzusra törekedjünk. Mindannyian sokat tudunk egymásnak nyújtani, és többnyire a közös elképzelés a legjobb.
Előadását Henri Cartier-Bresson fotográfus idézetével zárja a MOME-n: ”A fej, a szem és a szív egy vonalba helyezése” – vagyis, ne felejtsük, hogy az építészet akkor működik a legjobban, amikor az intelligencia, az érzékelés és az empátia egyensúlyban van.