Ebben a hónapban a FinnAgora vendége a magyarországi választásokat a helyszínen figyelemmel kísérő újságíró, Sami Sillanpää lett, aki beszámolt nekünk a kimagasló érdeklődéssel övezett magyar politikai tavasz során szerzett külföldi tudósítói tapasztalatairól.  

Sillanpää közel 30 éve a Helsingin Sanomat újságírója: dolgozott a külpolitikai szerkesztőség vezetőségében, a lap Kuukausillite havi mellékleténél, oknyomozó újságírói munkakörben és tudósítóként – szinte kivétel nélkül nemzetközi politikai szakterületen.

"Emlékszem, már kamaszkoromban azt gondoltam, milyen menő lenne újságírónak lenni. A Tamperei Egyetemen tanultam, és amint elkezdhettem dolgozni, úgy éreztem, nekem való ez a szakma. Nem külpolitikai szerkesztőségben kezdtem a pályámat, de a vágy, hogy megértsem a világot és Finnországot a világ részeként, a nemzetközi témák irányába vitt.W

A külpolitikai szerkesztőségi karrier 1999-ben kezdődött, háborús tudósítással a koszovói háborúból. Utána Sillanpää kínai és afrikai tudósítóként szolgált és sok politikai feszültségről, krízisről számolt be. Szakmai életútja során egy örökké emlékezetes, 1700 km-es hajóútra is sor kerülhetett, uszállyal és kenuval a Kongó folyón. Az utazás alapján könyv is született, Keskellä virtaa Kongo (Középen folyik a Kongó) címmel.

Azt gondolhatná az ember, hogy ennyi tapasztalattal a birtokában Sillanpää kevés dolgon tud meglepődni, ám a magyarországi parlamenti választás estéjén, április 12-én mégis úgy érezte, kivételes történelmi pillanatot élhet meg. Nemzetközi tudósítóként az elmúlt évtizedben alapos figyelemmel követte a magyarországi politika alakulását. A helyszíni kiküldetés különleges megbízás volt a munkáltató részéről, mert az újságírók általában csak rövid, pár napos munka során tudósítanak az európai választásokról.


"A szerkesztőségben úgy becsülték, hogy a szokásosnál jelentősebbnek bizonyulhat a mostani választás, amely Európa-szerte is széles körű érdeklődést váltott ki. Amint Magyarországra érkeztem, valóban nagyfokú kíváncsiságot és megmozdulást észleltem a beszélgetéseken keresztül."

Sillanpää felidézi a választást megelőző kampányesemények energikus hangulatát és a helyszíni riportokat Mórahalmon, Törökszentmiklóson, Kiskunhalason és Felcsúton.

A magyar asszisztenssel dolgozó újságírónak nem okozott nehézséget a helyiek megszólaltatása a választások kapcsán, viszont a politikusok nehezebben elérhetők voltak. Egy részük a média szerepére és a helyzet érzékenységére hivatkozva nem is vállalta, hogy nyilatkozzon.

Mint legemlékezetesebbet, a sertéstenyésztő Tokaji Sándorral történt találkozást említi és a nála tapasztalt vendégszeretet.

"Tokaji beinvitált minket az otthonába, és leültünk, hogy politikáról beszélgessünk. A szimpatikus férfi nagyon találóan fogalmazta meg az „átlagember” által a magas politika követése során időnként megtapasztalható érzéseket. Elmesélte, hogy vissza szeretne húzódni a saját odúja biztonságába, távol minden „vitától és zajtól”. Könnyű azonosulni a megélésével, függetlenül attól, honnan követi az ember a világ dolgait."

Sillanpää látogatásának, és talán az egész európai politikának is a legtöbbet tárgyalt tavaszi pillanata egy vasárnap este virradt fel. Mint több tízezren mások, ő is bement a városba, hogy a választás történéseit kövesse.

"Az egész este erős élmény volt számomra, mind újságíróként, mind személyes szinten, és a népünnepélyként folytatódó eredményvárás még külső szemlélőként megélve is megható élmény volt. Olyan érzés volt, mintha az emberekből felszabadult volna valami, ami régóta el volt bennük fojtva. Ezek az érzések remény formájában manifesztálódtak. Én a Batthyány téren álltam három visszafogottnak tűnő idősebb hölgy mellett, amikor a nagy kijelzőkön megjelent az eredmény. A hölgyek „eszüket vesztették” és elragadtatásukban féktelen táncba kezdtek. A kitörő remény közvetítette színtiszta öröm képe élesen az emlékezetembe vésődött."

Sillanpää autók féktelen dudálásától kísérve, kora hajnalban sétált haza és csak a másnapi korai kelés tartotta vissza attól, hogy egész éjjel kövesse a hangulat alakulását. A választás másnapján Magyarország, és az ország helyzetét figyelemmel kísérő egész nemzetközi közösség éberen várta a változás jeleit.


Kellemes meglepetés számomra, milyen aktívan követték a finnek a magyar politikát a választás ideje alatt. Azt hiszem, ez a választás megváltoztatta Magyarország hírnevét, és remélem, hogy az érdeklődés később is fennmarad majd.

A választás után az elfoglalt Sillanpää még arra is időt tudott szakítani, hogy részt vegyen a FinnAgora által szervezett beszélgetésen, amelyen a külföldi tudósító szempontjából tekintette át a választás történéseit. Beszélgetőpartnere Király András, a magyar Telex hírportál újságírója volt. A beszélgetés iránya a parlamenti választáson túl többek között a magyarországi újságírás szerepe és a jövőbeli kilátások témája mentén kanyargott.

"Egy sereg olyan jelentős magyar van, akik a nehézségek dacára hűek maradtak az újságírás elveihez, és tényeken, kritikán alapuló újságírói munkát végeznek. A médiatér szélén mindvégig több független médium is működött, amelyek fontos információkat közvetítenek arról, ami Magyarországon történik. Munkájuk legfontosabb adaléka a mindkét irányban tanúsított kritikai szemlélet – mind a kormány, mind az ellenzék irányában."

A FinnAgora szeretné megköszönni Sami Sillanpäänek, hogy Magyarországra látogatott, és számos érdekes cikket írt az idei választásról a finn közönségnek. Kíváncsian várjuk, a világ mely részéről tudósítja legközelebb a finn olvasókat.

Szöveg: Heta Makkonen