A FinnAgora vendége ebben a hónapban Erkki Tuomioja, történész, Finnország egykori külügyminisztere, aki hosszú éveken át nemzetközi feladatokat látott el, jelenleg pedig a Történészek Határok Nélkül (finnül Historioitsijat ilman rajoja, angolul Historians without borders) nevű egyesület elnöke. Meghatározó szerepe volt az egyesület megalapításában is. A Történészek Határok Nélkül egy finnországi civil szervezet, amely a történelem oktatásával és megértésével kapcsolatos rendezvényeket szervez.

Tuomioja fogja tartani a nyitóbeszédet azon a történelmi szemináriumon, amelyet a FinnAgora a Közép-európai Egyetem (CEU) budapesti kampuszán rendez 2026. november 5-én és melynek témája az emlékezetpolitika, valamint az 1956-os forradalom 70. évfordulója.

 

Milyen emlékei vannak Magyarországról vagy a magyarokkal való együttműködésről? 

Be kell vallanom, hogy meglehetősen kevés saját élményem van Magyarországról és a magyarokkal való együttműködésről is. A korosztályom és a tőlünk idősebbek közül sokaknak meghatározó esemény volt az 1956-os forradalom, amely akkor Magyarországra irányította a figyelmet. A forradalom idején én Angliában jártam iskolába, de ott akkoriban a szuezi válság volt a legfontosabb hír. Magyarország is szerepelt a hírekben a forradalom okán, viszont ennek kisebb volt a hírértéke.

Nincsenek Magyarországig érő ugor kapcsolataim sem, bár a nagymamám észt volt. Azt is megállapítottam, hogy a nyelvrokonság ellenére egy szót sem értek magyarul. Ha viszont a szomszéd szobában magyarul beszélgetnek, de nem hallani tisztán a szavakat, akkor azt gondolom, hogy finnül beszélnek, annyira hasonló a beszéd ritmusa és a hangsúlyozás. Ez az egyetlen, nyelvrokonságra utaló dolog.

 

Milyen jelentősége lehet a történelmi kutatásnak a társadalmi jelenségek megértésében? 

A társadalmi jelenségek legnagyobb részét nem lehet megérteni, ha nem tudjuk, honnan erednek. Olyan időket élünk, amikor az emberek egyre kevesebbet tudnak arról, honnan, mikor és hogyan jutottunk oda, ahol most vagyunk. Ez a jelenség már régóta aggaszt, mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jövő nehezebben megjósolhatóvá és befolyásolhatóvá vált. Manapság nagyon felszínesen élünk: rövid távú szempontok és a közelmúlt eseményei alapján foglalunk állást anélkül, hogy megértenénk a folyamatok történelmi gyökereit.

Azt is észrevettem, hogy a történelem tanítása háttérbe szorult. Manapság az egyetemet el lehet végezni akár úgy is, hogy valaki még csak hozzávetőlegesen sem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy kik álltak egymással szemben az első és a második világháborúban. A történelmi ismeretek hiánya Finnországban és a világ más részein is probléma és a Történészek Határok Nélkül egyesületnek alapvető célja, hogy fellépjen ezzel a folyamattal szemben.

 

Meséljen még a Történészek Határok Nélkül egyesületről!

Egyszerre vagyunk finn civil szervezet és a Történészek Határok Nélkül nemzetközi hálózatának titkársága. Finnországban különböző rendezvényeket szervezünk a történelem oktatásával és a történelmi múlt megértésével kapcsolatban. Az egyesület nagyobb projekteket is megvalósít, például nemrég az Északi Tanács finanszírozásával valósult meg a History in Exile projektünk, amelynek keretében bemutattuk az Európa különböző részein – főleg az északi országokban és a balti államokban – emigrációban élő orosz történészek munkásságát. Négy nyilvános beszélgetést szerveztünk velük együtt. Az ukrajnai háború kitörése előtt két közös találkozót is tartottunk orosz és ukrán történészeknek. Bár szinte semmiben nem értettek egyet, közös volt bennük a vágy arra, hogy folytassák a kapcsolattartást, mihelyst erre újra lehetőség nyílik. 

30 országban vettünk már részt történésztalálkozókon, nem csak Európában, de Afrikában, Ázsiában és Észak-Amerikában is. Szeretnénk, ha a Történészek Határok Nélkül hálózata nemzetközi szervezetté alakulna, de ez csak akkor lesz lehetséges, ha a világ különböző pontjain megfelelő számú helyi egyesületünk működik. Egyelőre olyan hálózat vagyunk, amelynek világszerte több száz történész a tagja. A következő találkozónkat Londonban tartjuk, a budapesti történelmi szeminárium előtt egy héttel.  

 

Hogyan választja ki az egyesület a rendezvények témáit?

A szemináriumainkon aktuális kérdésekkel foglalkozunk, például azzal, mi történik Oroszországban. Az orosz történelem szabad és nyitott kutatási terület, de magában Oroszországban ellehetetlenült a hiteles történetírás. Ennek következtében egyre több orosz történész kényszerül elhagyni a hazáját. Arra törekszünk, hogy összegyűjtsük és ösztönözzük őket az államilag irányított történetírás megkérdőjelezésére.

A történelemhamisítás hasonló problémái a demokratikus országokban is megtalálhatók, például a gyarmatosítás történetének feldolgozásában. Számos rendezvényt tartunk ezzel a témával kapcsolatban és van egy aktív munkacsoportunk, amely a gyarmatosítás törtétével foglalkozik. Szeretnénk, ha az uniós forrásokat ilyen történelmi témák oktatására is fel lehetne használni.

Különböző történelmi események évfordulóján is tartunk szemináriumokat, például a Finnország 1918-as eseményeivel foglalkozó rendezvényeinken áttekintettük a finn történelmet és azt, hogy hogyan lehet napjainkban feldolgozni a múltat. Több mint 100 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az 1918-as polgárháborúról nyíltan lehessen beszélni, anélkül, hogy újra kiéleződnének a szemben álló felek közötti ellentétek. 

 

Miért tartja fontosnak, hogy részt vegyen az egyesület munkájában? 

Az egyesület az én kezdeményezésemre jött létre. Történészként és hosszú külügyminiszteri pályafutásom során is többször találkoztam olyan esetekkel, amikor a történelmet arra használták, hogy akadályozzák a konfliktusok rendezését és a békemegállapodások megkötését. Más szóval visszaéltek a történelemmel. Szerettük volna összefogni a szakértőket először Finnországban, majd nemzetközi szinten is, hogy a hivatásos történészek segíteni tudjanak különböző konfliktusok rendezésében, valamint a nehéz kérdésekről folytatott nyílt párbeszédben. Így a történelmet a közös kiindulópontok megtalálására, a konfliktusok megelőzésére és a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre tudjuk használni. 

Tagságunk nagyobb része finn történészprofesszor. De az egyesület nem csupán hivatásos történészek egyesülete, tagjaink közt a nemzetközi politika, a diplomácia, valamint a kommunikáció területén dolgozó szakemberek is megtalálhatóak.

 

Milyen gondolatai vannak a jelenlegi magyarországi politikai helyzetről? 

A jelenlegi helyzet bizakodásra ad okot. Magyarország sokáig aggodalmak forrása volt Európában, a jogállamiság leépítése és a társadalom megosztása miatt. A Történészek Határok Nélkül egyesületnek is volt pár éve egy rendezvénye, amelyen a magyarországi helyzettel foglalkoztunk. Most rendkívül biztatónak tartom, hogy a választások eredményeképpen a hangsúly azon van, hogyan lehet felszámolni az Orbán Viktor hosszú kormányzása alatt kialakult torzulásokat és visszaállítani a jogállamiságot, valamint az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását.

 

Milyen érzésekkel készül a budapesti látogatására és mit vár a következő szemináriumtól? 

Szerintem a budapesti szeminárium nagyon tartalmas lesz. Lehetővé teszi, hogy alaposabban megismerjem, mi zajlik most Magyarországon és hogy halad előre a választások után megkezdett munka. Fontos, hogy személyesen is megtapasztaljam a helyzetet és érzékeljem az országban uralkodó hangulatot, hiszen a média nem tud mindent közvetíteni. A helyszínen, az emberekkel folytatott személyes beszélgetésekből sokkal világosabb képet alkothatok. A történelmi szeminárium valamennyi témája érdekes, tartalmas és sokszínű. Örömmel veszek részt az eseményen, remélem, sok hasznos tapasztalattal és új ismerettel gazdagodom.

 

Van még Budapesten más is, ami érdekli? 

Eddig három-négy alkalommal egy-egy rövid látogatás erejéig jártam Budapesten. A városban különböző helyszíneken a történelem ezernyi rétege bukkan fel. A magyar történelemről eddig csak könyvekben olvastam, de mikor a könyv eseményei konkrét helyszínekhez kötődnek, új dimenziója nyílik a megismerésnek. Budapest csodás város, tele gyönyörű épületekkel, amelyeken jól látszik a nagyhatalmi korszak építészeti öröksége. Ez egy olyan letűnt világot idéz fel előttünk, mely ma már nem létezik.

Szöveg: Wilma Dahlström