A nyár folyamán két új munkatársat is leigazolt a magyarországi Finn Intézet: Buzás Borbála gazdasági ügyintézőként, Németh Marcell pedig producerként kezdte meg munkáját. Fogadjátok szeretettel bemutatkozásukat!

„Buzás Borbála vagyok, a FinnAgora új gazdasági ügyintézője. Finnországgal kapcsolatban először a rockzene fogott meg, azonban hamar elkezdett érdekelni a nyelv és az iroddalom is. Finn és és svéd szakon végeztem az ELTE-n, ahol 2017-ben diplomáztam a finnugrisztika mesterképzésen. A diplomám megszerzése után fél évet töltöttem Helsinkiben a Finn Irodalmi Társaság fordítógyakornokaként.

Korábban a budapesti Svéd Nagykövetségen dolgoztam, az előző munkahelyemen pedig újságírással foglalkoztam. A FinnAgoránál gazdasági feladatokat látok el, emellett dolgozom a Finn Nagykövetségen is, ami különlegessé teszi ezt a munkakört. Szabadidőmben szépirodalmat fordítok és nagyon szeretek kötni.”

„Végzettségem szerint médiamérnök, eredeti szakmám szerint tipográfus, szívem szerint pedig Finnország-rajongó vagyok. Fiatalon, a 90-es évek végén egy barátommal megalapítottuk a híres Magyar Taraj punkfanzint, majd kanyargós karrierem hivatalosan is a kulturális újságírás területére vitt. Ezt követően a Müpához (akkori nevén: Művészetek Palotája) csatlakoztam, ami több mint tíz éven át volt a munkahelyem, elsősorban a ház komolyzenei programjainak marketingjével foglalkoztam, az utolsó években pedig a Müpa által kiadott fesztiválmagazinok főszerkesztői feladataival is megbíztak.

A finn kultúrával először harmadik osztályos kisdiákként találkoztam, amikor – mit sem sejtve még a nyelvről és a nyelvrokonságról – technikaórán a világatlaszból kilesett finn nevet adtam a farostlemezből épített kis hajómnak. (A hajó már rég elveszett, de a Pyhä saari (Szent Sziget) névre mindig emlékezni fogok.) Majdnem két évtizeddel később, főiskolásként négy hónapot töltöttem Erasmus-ösztöndíjjal Finnországban, és beleszerettem a finn életmódba, az emberek közvetlenségébe, a természet ragyogásába, a maróan tiszta levegőbe és a fenyőgyanta illatába. Budapestre visszatérve folytattam a nyelvtanulást, és néhány évvel később már finnül tartottam házvezetést a munkahelyemen.

A FinnAgora producereként régi álmomat válthatom valóra: a finn kultúra és tudomány népszerűsítése érdekében fogom végezni a munkámat. Lelkes koncertlátogató vagyok, legújabb hobbim pedig, hogy 20. századi finn dizájnüvegekre vadászom a bolhapiacon.”