Timo Rytkönen régóta foglalkozik képzőművészettel. Szabadidejében kertészkedik, és lelkes rezidens látogató. Rytkönen októberben a budapesti Valóság rezidencián élt, a FinnAgora vendégművészeként. Rytkönennel az irodánkban beszélgettünk Magyarországról, művészetről, kreativitásról, és egy kicsit a jövőről is.
Kezdésképpen kérlek mondd el, mi hozott téged ide Budapestre?
Idén tavasszal Athénban voltam az ottani intézet rezidenciáján, utána pedig körülnéztem, hogy milyen egyéb lehetőségeket kínáltak az intézetek. Észrevettem, hogy Magyarországon a budapesti intézet kiváló lehetőségeket tesz lehetővé, ezért jelentkeztem ide. Amúgy is terveztem már Budapestre látogatni, de csak most sikerült ezt megvalósítani.
Az itteni látogatásod felénél járunk. Mint aki először jár Magyarországon, milyen gondolatokat és érzéseket keltett benned az ország és a főváros?
Volt bennem némi előítélet a politikai helyzet miatt. Bizonyára a finnek között is vannak néhányan olyanok, akik támogatják Orbán viselkedését és véleményeit, én azonban nem osztom ezeket. Én még nem találkoztam ezekkel a véleményekkel, ugyanakkor nem is sokat érintkeztem emberekkel, leszámítva azt a néhány lakót, aki abban a házban él, ahol én is.
Maga Budapest sokkal nagyobb, mint gondoltam. Zsúfoltabb is. A házak nagyok, csodálatosak és régiek. Valamiért azt feltételeztem, hogy talán több itt a romos épület a háború miatt, illetve azt is, hogy a felszabadulást követően lerombolt épületekkel fogok találkozni, de úgy tűnik, hogy sok minden fel lett újítva. És külön ki kell emelnem Budapest nagyszerű tömegközlekedését.
Világosan és részletesen beszélsz a környezetről. Milyen szerepet játszik a helyszín a munkáidban a kreativitás szempontjából? Az itteni környezet kivált bármilyen új hatást a munkádban?
Igen, van hatása. Maguk a folyamatok nagyrészt tudat alatt zajlanak. Elég sok és különböző köztéri művészeti versenyen részt vettem már. A gondolkodási folyamat önmagában kihívást jelent, de valami mindig felmerül. Azt pedig nehéz végül megállapítani, hogy a munkák gyökere Budapestre vagy valahova máshova vezethető vissza.
Amikor felkerestem a weblapodat, észrevettem, hogy részt vettél az olaszországi Lissone városa által szervezett logó- és szlogenversenyen. Akkor éppen Olaszországban voltál – vagy hogyan kerültél a résztvevők közé?
Akkor igazából Finnországban voltam. A könyvtárban böngészgettem a magazinokat. Azt hiszem, éppen egy Abitare nevű olasz bútormagazint lapozgattam, és tudtam annyira olaszul, hogy megértsem, valamilyen versenyt szerveztek. Onnan átmásoltam a részleteket, ugyanis ez akkoriban volt, amikor még nem is léteztek dolgok online. A versenynek a szlogennel foglalkozó részében is részt vettem, ugyanis nem voltam benne biztos, hogy részt lehet-e venni kizárólag egy logóval, ezért kitaláltam egy szlogent egy útiszótár segítségével. A logóm nem jutott tovább, azonban végül az általam kitalált szlogen lett a nyertes.
Timo Rytkönen „Fatto ragione, fatto a Lissone!” (azaz: „Jól készült, Lissonében készült”) szlogenje lett a verseny nyertese.
Ez a példa is jól szemlélteti a munkád sokoldalúságát.
És talán a hozzáállásomat is. Kaptam egy táviratot arról, hogy megnyertem a szlogenversenyt, de nem értettem, mi állt benne. Elmentem Helsinkiben a Design Forumra, és ott egy ismerősöm az olasztudásával úgy vélte, hogy a távirat arról szólhat, hogy megnyertem a versenyt. Aztán elmentem a finnországi olasz kulturális központba, és ott lefordították nekem az üzenetet, miszerint tényleg én nyertem. Ez megnevettetett. Mosollyal az arcommal belefutottam néhány kollégámba, akik azt mondták: „Timppis nemzetközi áttörést ért el”.
Tehát a munkád és a kreativitásod szempontjából fontos számodra, hogy újabb környezetbe helyezd magad? És egy hónap kellően hosszú időtartamnak számít a rezidencia felkereséséhez?
Igen, a környezetváltás kifejezetten fontos. Ugyanannyira, mint a mindennapoktól való elszakadás, és valamilyen szintű magány is; a tudat, hogy egyedül lehetek, annak ellenére, hogy házas vagyok.
Egy hónap általában elegendő idő, azonban a leghosszabb rezidenciám három hónapig tartott, és azalatt lehetőségem volt nagyobb munkákat elkészíteni. Budapest inkább írós helyszínnek bizonyul, mivel egyetlen szobám van. Így nincs túl sok helyem faragni vagy festeni. Ráadásul ezekhez megfelelő eszközöket is magammal kellene hoznom. Tehát egy hónap az nagyon jó: megismerhetsz egy új várost, és dolgozhatsz is. Amikor egy új városban vagyok, kifejezetten fontos megismerkedni a hellyel. Ráadásul az alkotási folyamat kapcsán kellően nyitott vagyok olyan értelemben, hogy ha valami eszembe jut, akkor meg is csinálom, vagy legalább felskiccelem. A művészi munka rendkívül szabad élet a munkaidő és más dolgok szempontjából.
Budapestet írásra szolgáló helyként jellemezted, ezt hogyan kell érteni?
Nem nagyszabású írásról beszélek, hanem inkább a közelgő kiállításommal kapcsolatos közleményekről. A munkák között olyanok lesznek, amelyek mellett egy kis leírás fog szerepelni, ami rövid jellemzést ad az alkotásról. Megírom ezeket a szövegeket, és a webhelyemre is írok majd dolgokat. Ezeket angolra is lefordítom, mert kétnyelvű a webhelyem. A befejezett munkákat le is fotóztam, úgyhogy most éppen a használandó képeket válogatom ki, és megszerkesztem őket. Tehát az itt végzett munkám nagyrésze az, amit én „egérmunkának” nevezek (apróbb, de fontos feladatok).
Amikor dolgozol vagy egy új alkotásba vágsz bele, vannak olyan konkrét értékek, amiket figyelembe veszel, vagy amik vezérlik a munkásságodat?
Természetesen a háttérben folyamatosan ott vannak a környezetvédelmi problémák. Az újrahasznosítás már a napjaink környezetvédelmi gondolkodása előtt fontossá vált számomra. Az újrahasznosítás azért is került a látószögembe, mert pénzügyileg lehetségessé vált dolgokat csinálni, ha a szükséges anyagok ingyen beszerezhetők voltak. Tehát már a legelejétől gyakran újrafelhasznált anyagokkal dolgoztam a munkámban, mostanában pedig központi szerepet kapnak, mert nem feltétlenül akarok új munkákat gyártani. Múlt hét csütörtökön elmentem a Bálnában szervezett Art Market rendezvényre. Egy kicsit lehangoló volt. Nem nagyon láttam igazán érdekes dolgokat ott. Talán volt néhány alkotás, ami technikailag érdekes volt, de semmi inspirálóval nem találkoztam. Lehet, hogy a környezet is hatással volt arra, hogy talán a kiemelkedő munkák sem kapták meg az esetleg nekik szükséges helyet. Próbálom megvédeni a saját kritikus nézőpontomat.
Az újrafelhasznált anyagoknál maradva: te készítetted a Muistamme című alkotást a Malmi temetőben. Beszélnél erről egy kicsit?
Már nem emlékszem, hogy hol hallottam, de tudtam, hogy amikor a régi sírköveket eltávolítják, akkor összezúzzák őket. Valahogy úgy éreztem, hogy kár értük, hiszen lehet, hogy az eltávolított sírkövek már nem bírnak sokak számára érzelmi értékkel, de ettől még csak van valamennyi érzelmi értékük. Valahogy meg akartam menteni őket, ráadásul ez is újrafelhasznált anyagnak minősül, és figyelni akartam a környezetvédelemre is. A sírkövek bezúzása egyben költségprobléma is, ugyanis a temetőknek be kell szerezniük és ki kell fizetniük a bezúzáshoz szükséges dolgokat. Megállapodtam a temető főkertészével, és elkészítettem az alkotást. Találtam egy helyet, ahol követ lehet fűrészelni. Ez volt az első alkalom, amikor egy szobányi méretű fűrészt használtam.
Timo Rytkönen Muistamme című munkája a Malmi temetőben látható. Az alkotásról Rytkönen saját webhelyén lehet többet megtudni.
Sok művész számára fontos, hogy rátaláljon egy saját stílusra, ami meghatározza őket. Te hogy érzel ezzel kapcsolatban? És elsősorban kinek készíted az alkotásaidat?
Nos, a megélhetéshez fontos a saját brand kialakítása, saját magad megismertetése a világgal, ilyesmi. Azonban valószínűleg megörököltem valamilyen ambícióhiányt, és igazán csak saját magamnak csinálom a művészetet. Persze szeretem közszemlére tenni a munkáimat, de a befogadón múlik, hogy tetszik-e neki vagy sem, érdekli-e vagy sem. Az, hogy magamnak csinálom az egészet, talán egyfajta terápia is. Amikor szeretsz valamit csinálni, akkor az jó érzés, és sikerélménnyel tölt el.
Térjünk vissza a jelenbe, ide Budapestre. Vannak további terveid? Mit szeretnél még tenni vagy látni itt? Van valamilyen irány, vagy csak hagyod, hogy magával sodorjon a dolgok áramlása, és kiköss valamerre?
Általában hagyom, hogy áramoljanak a dolgok, és így jussak el helyekre. Azonban van néhány múzeum, amit szeretnék még megnézni, például a fő múzeumot még nem látogattam meg. Északra van egy város, ahova szeretnék elmenni. Nehéz kiejteni a nevét, azt hiszem Szentendrének hívják. És már érdeklődtem a pályaudvaron, hogy hogyan lehet vonattal eljutni Bécsbe. Szívesen elmennék oda egy napra felkeresni néhány múzeumot. De persze Budapest és Magyarország felfedezése az első.
Köszönjük az interjút, Timo. Van még bármi más, amit meg szeretnél osztani?
Ez némileg, de talán inkább a tágabb világszemlélettel kapcsolatos: szegényebb pillanataimban a rezidenciák jelentették az egyetlen módját annak, hogy utazni tudjak. Voltak olyan helyek, ahol az ételen kívül semmi másért nem kellett fizetni, sőt, néha még az étkezést is állta a rezidenciaprogram. Én így tanultam, és ezek inspiráltak arra, hogy kihasználjam az efféle nemzetközi lehetőségeket. Az esetek többségében közvetlenül a nemzetközi szervezeteknél jelentkeztem, és utána felajánlották az ottani lakhatást.
Ki ő?
Név: Timo Rytkönen
Foglalkozás: Képzőművész
Hobbik: Kertészkedés és erdészet a nyári lak körül
Ez fog hiányozni Magyarországról: Legalább a budapesti nagyvárosi élet érzése
Timo Rytkönen Kehyskertomuksia című kiállítása Helsinkiben, a Kaapelitehtaan Konttoriban látható 2023. március 1. és március 30. között.
H–P 8:30–19:00, Szo–V: 11:00–18:00
(2023. január 6-án, vízkereszt napján: 11:00–19:00)
Alina Kantola