Nyugodt, nyári meleg telepedett Budapestre és a FinnAgora irodájába. A búcsúkkal tarkított tavasz egyre több üres íróasztalt hagy maga után. Elköszön Linn Svanberg, a Finnországi Svéd Kulturális Alap gyakornoka, valamint Heta Makkonen, a Finn Oktatási Hivatal (EDUFI) gyakornoka is.
Linn tizenegy, Heta pedig öt hónapot töltött a FinnAgoránál egy olyan időszakban, amely kivételesen érdekesnek bizonyult Magyarország politikatörténetében.
Linn: Egyértelműen felcsillant a remény Magyarországon. Csodálatos, hogy ilyen közelről követhettem az alakulását, és a saját környezetemben, a magyar ismerőseim életében láthattam a változás konkrét hatását.
Heta: az ittlétünk során egyre fokozódó magyarországi és budapesti ünnepi hangulat kétségkívül ránk is átragadt. Teljesen átadtuk magunkat az eufóriának, fürdőztünk a városi vibe-ban éjjel és nappal: átélhettük a választás napjának hangulatát, részt vettünk a hatalomváltás megünneplésében és a kulturális helyszínek, mint például a Turbina programjain.
A FinnAgora tavaszi évadjának fő eseményei közé tartozik a Finn Filmnapok és a Taste Finland, amelyeken Linn és Heta is aktívan részt vettek. Nem utolsósorban a Taste Finland volt közös erőfeszítésük: Linn felelt az esemény koordinálásáért, szoros együttműködésben Hetával. A program kiemelkedő momentumaként a lelkes szakács tanulókkal való együttműködést és a vonzerőt említik, amellyel az egész nap bírt, a változékony, esős időjárás ellenére.
Mi az, ami hiányozni fog nektek az irodai hétköznapokból?
Heta: Azzal kezdeném, ami biztosan nem fog hiányozni, ez pedig a mindennapos, izzasztó séta fel a Gellérthegyre. A Bartók Béla úti Pékműhely reggeli kakaós csigáját viszont szívesen magammal vinném, akár a következő életembe is.
Linn: A követség kutyái, Néró, Jere, Hilbo és Miio sok örömöt okoztak nekem az elmúlt év során. De persze a munkaközösség simabőrű tagjai is hiányozni fognak. Az irodából a kanapé is minden bizonnyal, mert több mint száz filmet néztünk végig rajta a Finn Filmnapokra készülve, és mert jópár, a kelleténél kicsit több pihenőidőt töltöttem rajta.
Mit tanultatok a gyakorlatotok során?
Heta: Én rengeteget tanultam tőled, Linn! Munkáról, és az életről úgy általában. A FinnAgoránál főleg a kommunikációs készségemet tökéletesíthettem. A többnyelvűség és többkultúrájúság erős hatással van a kommunikáció természetére és a munkafolyamatokra. Nagyon érdekes volt belevetni magamat a kulturális programszervezésbe és elmerülni a magyarországi dizájn- és zenei szcénában. Különlegesek voltak a találkozások a kreatív szektor szereplőivel, a FinnAgora vendégeivel és az Art Quarter Budapest művészeivel.
Linn: Az olyan munkafeladatokon túl, mint a projektmenedzsment, a költségvetés felügyelete és a nemzetközi együttműködési- és kultúrdiplomáciai jártasság elsajátítása, sokat tanultam saját magamról is. Mindenekelőtt azt, hogy mennyire fontosak lesznek az új barátok, amikor valaki egyedül külföldre költözik, és mennyire elengedhetetlen valamilyen közösséghez tartozni. De azt is megtanultam, hogy szabad és megéri segítséget kérni a barátoktól, amikor szükség van rá – különösen tőled, Heta!!
A magyar konyha és az ünnepi kultúra világából mindkettőnk számára fontos tanulás a pogácsa jelentősége a különböző rendezvényeken. Ha dupla annyi is van belőle, mint eredetileg terveztük, mindig elfogy az összes.
Megosztanátok végül velünk valamilyen felejthetetlen pillanatot?
Linn: Emlékezetes élményként emelném ki a pillanatot, amikor kiszúrtam Hide the Pain Haroldot az utcán. Általában véve a budapesti életritmus tele van apró meglepetésekkel és spontaneitással. A városból leginkább a Duna-parti hosszú, esti séták fognak hiányozni és a város gyönyörű mozijai.
Heta: Imádom Budapestet, de néha jó kiszakadni a város zajából. A legszebb magyarországi emlékem egy Tihanyban töltött balatoni hétvége, ahol a szállásunk teraszáról közvetlenül bámulhattuk felváltva hol a tó türkiz színét, hol a szőlőjükben tevékenykedő borászokat.
Linn új kalandok nyomába ered Brüsszelben, Heta még befejez pár jelentést és előkészíti a gyakornoki szobát a nyár végén érkező új kalandoroknak. Azzal kezdi, hogy eltakarítja a tavasz során egyre nagyobb tornyokba halmozódó kávéscsészéket.
Mindketten arra bíztatják a leendő gyakornokokat, hogy a saját érdeklődési körükbe vágó ötleteket javasolva, a lehető legjobban használják ki a FinnAgoránál töltött idejüket, és bátran ragadják meg az adandó alkalmakat.
Üzenik továbbá minden Budapestre érkező szerencsésnek: vessétek be magatokat teljes gőzzel a város némileg sprőd és csodásan pörgős hangulatába.
Linn&Heta: Azt hallottuk, Budapest olyan város, ahová mindig visszatér az ember. Ezért aztán nem búcsút mondunk, hanem azt, hogy Viszlát!