Cecilia és Oskari gyakornoki időszakuk utolsó napjait töltik a FinnAgoránál – most épp az irodájukban ülnek és az egész heti 30 fokos kánikula miatt folyamatosan működő légkondi duruzsolása mellett nyugodtan dolgoznak az utolsó feladatukon. Még pár e-mail, néhány fotó a hírlevélbe…
Cecilia a Svenska kulturfonden gyakornokaként szeptember elején kezdett a FinnAgoránál és csaknem egy teljes évet töltött Budapesten. Oskari február elején csatlakozott csapatunkhoz az EDUFI gyakornoki programnak köszönhetően, de öt hónapba is sok minden belefér. A laptop billentyűzetét nyomkodva osztják meg egymással gondolataikat a gyakornoki időszakról.
Oskari: Hé, Cecilia, a te asztalodról már szinte minden eltűnt!
Cecilia: Igen – már elkezdtem a takarítást. Ha végzek az asztallal, várnak a kupacok a földön… A múminos bábszínházhoz való festékek, a SepsiBook könyvei, a Filmnapokkal kapcsolatos anyagok, amiket mind-mind el kellene még pakolnom.
Oskari: Én meg még az asztalommal se végeztem – ez a halom papír itt mind nagyon fontosnak tűnik.
Cecilia: Nincs sok kedvem pakolni, mert rögtön az indulás jut róla eszembe.
Oskari: Pontosan. Én is inkább megtartanám ezeket a cuccokat, mint valami kincset.
Cecilia: Ne búsulj – a múminos színház emléke örökké a szívünkben él majd. És egy csukamintás táskát is magammal viszek.
Oskari: Elteszed azt a jó kis botot is, amit az erdőben találtál?
Cecilia: Na, azért botot meg őszi leveleket nem fogok Finnországba vinni. De igaz, ami igaz: nagyon megszerettem a lakásom környékét, a Gellért-hegyet.
Oskari: Tényleg gyönyörű helyek vannak Budapesten. Csináljunk egy listát a legjobb dolgokról?
Cecilia: Még szép!
A LEGJOBB DOLGOK LISTÁJA
Mi a FinnAgorához kötődő legkedvesebb emléked?
Cecilia: Azok a napok, amikor végre megvalósultak a nagy rendezvényeink és láttuk, milyen jól érzik magukat rajtuk a vendégek. Ilyen volt például a Finn filmfesztivál megnyitója és a Taste Finland. A SepsiBook-fesztiválon pedig teljesen beleszerettem Erdélybe és a magyar nyelvbe.
Oskari: Én is! A sepsiszentgyörgyi út nagyon izgalmas volt.
Mi volt a legjobb feladat, amit a munkád során kaptál?
Oskari: Az utóbbi pár hétben teljesen lefoglalt a közös projekt a Trafóval, amelynek célja, hogy egy kortárs finn előadást hozzunk Budapestre. Ennek során rengeteg érdekes feladatot kaptam!
Cecilia: Minden kreatív tevékenység, amit csak rám bíztak. Voltam asztalos, festő, illusztrátor, forgatókönyvíró és varrónő is…
Melyik volt a legizgalmasabb találkozás, amely munkaidőben történt?
Oskari: Én otthon művészettörténetet hallgatok, ezért különösen izgalmas volt interjút készíteni Kati Roover művésznővel. Beszélgettünk a mítoszokról, az animizmusról, a hidrofeminizmusról és természetesen a művészetről is.
Cecilia: Én szociológusként a civil aktivizmussal foglalkozom, ezért számomra nagyon érdekes volt panelbeszélgetést szervezni a helyi környezetvédő csoportokkal és később közelebbről is megismerkedni az Auróra klímakert közösségével.
Melyik kulturális élmény volt rád a legnagyobb hatással?
Oskari: Csajkovszkij első zongoraversenye a Zeneakadémia csodálatos nagytermében mélyen megérintett, Szeri Viktor Fatigue című előadása pedig – amely egyben a Trafó tavaszi évadzáró előadása is volt – szinte hipnotikus élményt nyújtott.
Cecilia: A Kix című dokumentumfilm, melyet a lakásom környékén forgattak, csodaszép volt – az egyik kedvenc helyemen, a Bem moziban láttam. De a Budapesti Klasszikus Film Maraton alatt a Szent István bazilika előtt vetített filmekre is sokáig fogok emlékezni.
Hol lehet a legjobban a fűben heverészni Budapesten?
Cecilia: Feküdni a Normafa erdős rétjein, heverészve olvasni pedig a Múzeumkertben szeretek a legjobban.
Oskari: Mindenképp a Janikovszky Éva parkban. Sajátos atmoszférájú, de nagyon kedves hely, olyan, mint egy védett belső udvar.
Szöveg: Cecilia Fewster & Oskari Nyyssölä
Fordította: Brunczel Andrásné Balogh Mária