Mika Kaurismäki rendező, forgatókönyvíró és producer a finn filmművészet egyik legfontosabb és legtermékenyebb alkotója, akinek változatos pályája mind finnországi, mind külföldi produkciókban bővelkedik. A fiatalkori lázadásról, identitáskeresésről készített – és később a finn road-moviek klasszikusává váló – Értéktelenek (1982) című alkotásával befutó rendező Hollywood világába is elkalandozott a romantikát és a kultúrák ütközését ötvöző L.A. térkép nélkül (1998) c. filmjével. Kaurismäkit gyakran mondják Finnország legkeményebben dolgozó filmrendezőjének, fiatalon elmondása szerint évente több száz filmet is megnézett.

Számtalan és sokféle filmet készített, élete nagy részét pedig külföldön, elsősorban Brazíliában töltötte. Egy eredetileg egyhetesre tervezett utazás hosszúra nyúlt, és végül 30 évig tartott. Ezt az interjút is Dél-Amerikából adja a rendező. A videókapcsolat láthatóvá teszi a kontrasztot: Brazíliában ragyogóan süt a nap, míg Budapesten, ahol jómagam tartózkodom, eső veri az ablakot és szürkület honol. Mika Kaurismäki 1967-ben, egy családi, Európában tett körutazás alkalmával járt először a magyar fővárosban, és a későbbi évtizedek során is jónéhányszor megfordult utcáin. Az interjú során betekintünk Kaurismäki életébe, pályafutásába, beszélgetünk Brazília iránti szerelméről, filmrendezővé válásáról és legújabb filmjéről, amelynek címe Csütörtök jó lesz (2024).

Hogyan lett filmrendező?

Tulajdonképpen véletlenül, bár már egészen fiatalon érdekelni kezdtek a filmek. Egy finn kisvárosban nőttem fel, ahol a filmkultúra volt a mindennapi élet része, ezért el sem tudtam képzelni a filmrendezői szakmát. A gimnáziumi évek alatt mégis keskenyfilmeket kezdtem készíteni a haverokkal, ami egy abszolút új világot nyitott meg számomra. Beléptem a Kouvolai Filmklubba, és rájöttem, hogy a kamera mögött áll valaki, aki eldönti, hogyan is fog a film kinézni. Fordulat értékű eszmélés volt számomra.

Kezdetben mégis az építészet felé vettem az irányt, mert felvettek külföldre építész szakra. Előzőleg nyelvet és művészettörténetet tanultam Németországban. Kollégiumban laktam, a szemközti épületben a filmművészeti főiskola irodája volt. Egy nap elhatároztam, hogy bekopogtatok: így tudtam meg, hogy felvételi lesz. Arra jutottam, hogy szerencsét próbálok, és legnagyobb meglepetésemre bejutottam – a több ezer jelentkező közül 15-öt vettek fel. Ez volt a filmrendezői utam kezdete.


Kép: Kaurismäki a Csütörtök jó lesz c. film rendezése közben (2024)

Mika Kaurismäki új filmje, a Csütörtök jó lesz Tuomas Kyrö író könyvén alapul, és a főbb szerepekben Heikki Kinnunen illetve Jaana Saarinen látható. Központi témája az időskori szerelem és a múlt elengedése. A történet szívmelengető elbeszélés arról, hogy a szerelemben nem számít az életkor, s hogy mindig nyílik tér új kezdetek számára. A finn mozikon kívül az Egyesült Államokban és Németországban is bemutatták a filmet, amely most Magyarországon is látható lesz a februári Finn Filmnapok során. Az alkotás elnyerte a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál közönségdíjat.

A Zsémbes nagyon kedves figura a finnek számára. Nem okozott ez extra nyomást a rendezésben?

De, egy kicsit igen. Korábban mindig én választottam a filmjeim témáját, én írtam a forgatókönyvet és én voltam a producer, de a Zsémbes kivétel. Az első Zsémbes-film számomra is az első alkalom volt, amikor másvalaki által kitalált történet alapján és más forgatókönyvíró munkájából rendeztem. Mégis úgy döntöttem, hogy válllalom a kihívást, mert kimondottam szerettem volna Heikki Kinnunennel dolgozni, akit nagy színésznek tartok, és akivel korábban még nem volt alkalmam együttműködni. Ráadásul a forgatókönyv ellenére szabad beleszólást kaptam a film tartalmába. A végső löketet a lányom adta, aki a producercégnél dolgozott és meggyőzőtt arról, hogy megéri megvalósítani a projektet – nem igazán utasíthattam vissza.

A filmben a szerelemmel és a magánnyal foglalkozik az élet késői szakaszában. Mit szeretett volna elmondani ezekről a témákról?

A témát az író, Tuomas Kyrö választotta, de a magaménak éreztem a film készítése során. Saját életemben is jelen van az öregedés, és a saját édesanyám is szép lassan betöltötte a 90. életévét. A filmben azt boncolgatom, milyen az élet, amikor az aktív évek már véget értek, de még hosszú időszak áll előttünk a nyugdíjas évek során. Szerettem volna előtérbe helyezni az idősek jogát a teljes, életkori diszkriminációtól mentes életre, és kihangsúlyozni, hogy az emberi méltóság az életkortól függetlenül örök.

Mit gondol, a film témájára inkább egy bizonyos korosztály rezonál majd, vagy van benne valami, ami bármilyen korú nézőt megérinthet?

Igen, hiszek a téma univerzális jellegében. Mindenkinek vannak szülei, vagy nagyszülei, így senki számára sem idegen a motívum. Habár a történet az idősödéssel foglalkozik, fiatal karakterek is szerepelnek benne, és szerintem vicces, ahogy megfordul az alapfelállás: a fiatalabb generációk lesznek “zsémbesek”, ők nem fogadjak el az idősebb generáció választásait. Ettől a dinamikától válik a történet minden korosztály számára érdekessé.

Témáját és stílusát tekintve hogyan viszonyul a Csütörtök jó lesz a többi filmjéhez?

A filmjeimben mindig szerepe van a humornak, a mostani pedig egy vígjáték-dráma, amelyben a humor a szomorúsággal találkozik. Érdekel ez a határterület. Stílusát tekintve ez eltér a korábbi munkáimtól, és most nem forgatókönyvíróként vagy producerként vettem részt a készítésében, ami jelentősen könnyebb munkaterhet rótt rám. Csak rendeznem kellett, és ez szinte nyaralásnak tűnt ahhoz képest, amikor a saját projektjeimet kell az elejétől a végéig levezényelni.

Ha a néző magával vihetne egy fontos üzenetet a filmből, mi lenne az?

A Csütörtök jó lesz központi üzenete a tolerancia és a megértés, nem csak a szeretteink, hanem tágabb értelemben véve mindenki felé. Remélem, hogy a film össze tudja hozni az embereket, különösen napjainkban, amikor a társadalmakat és az embereket meg akarják osztani. Pozitív persepektívát kínál az összetartás és a remény fontosságára nézve. Korábbi filmjeimben is jelen volt ez a téma, de most különösen hangsúlyos a nehéz időkben, amelyeket élünk.


Kép: Értékelenek (1982) Marianna Films

Melyik film elkészítése volt a legjelentősebb személyes tapasztalat ön számára?

A készítés pillanatában minden projekt jelentős. Ha egyet kellene kiemelnem, akkor az első egészestés filmemet, az Értékteleneket említeném. Fontos kiindulópont volt, mert nélküle nem lettek volna más projektek. A filmjeim olyanok, mint a gyerekeim: nem tudok kedvencet választani, mert mindegyik a maga módján fontos. Tavaly nyáron újranéztem a lappföldi Sodankyläi Filmfesztiválon, és most a 40. évfordulója tiszteletére moziturnén látható szerte Finnországban. Nagyszerű volt látni, hogy a film ma is működök, és a közönség szeretettel fogadja. Vannak, akik több tucatszor látták, és kívülről tudják a szövegét.

Hogyan szeretné, ho gy emlékezzenek a filmjeire a jövőben?

Nem várok túl sokat, megelégednék azzal, hogy nézik a filmjeimet. Hosszú pályám volt, kb. 50 alkotással, játék- és dokumentumfilmekkel. Jó tudni, hogy legalább egy részükre emlékeznek. Az idő és a technológia változik, de valamilyen nyomot biztosan hagytak ezek a filmek.

 

Kaurismäki filmek és új projektek iránti szenvedélye lankadatlan. Az interjú végén melegen ajánlja, hogy Helsinkiben látogassunk el két bárjába, a Vallilai Gépműhelyben újranyitott

Corona és Dubrovnik Bárba. A finn főváros központjában a ’90-es évektől 2019-ig működő legendás étteremduó nemrég újjászületett, és új helyszínen most megint látogatható.

”Megéri felkeresni.” – konstatálja Kaurismäki huncut szemmel.

 

 

Kicsoda: Mika Kaurismäki

Foglalkozása: Filmrendező, forgatókönyvíró és producer

Tanulmányok: Müncheni Film-és TV-Főiskola

Lakóhely: Finnország és Brazília

Hobby: tenisz, sport és zene

A film, amit mindenkinek látnia kellene az életben: Özönvíz előtt (2016). Erős történetmesélés és fontos mondandó kapcsolódik össze a dokumentumfilmben azáltal, hogy felnyitja a néző szemét bolygónk kritikus állapotára, és cselekvésre ösztönöz.

 

Beszélgetőtárs: Saaga Kaján