Jaana Saarinen finn színésznő Mika Kaurismäki Csütörtök Jó Lesz című filmjének egyik főszerepében látható Hannu Kinnunen partnereként. A film témája a szerelem, és a színésznő e miatt a téma miatt vágott bele a projektbe.
Saarinen színészi pályája az 1960-as években kezdődött, azóta számos filmben és színházi előadásban játszott különféle szerepeket. 25 éven át volt a Kotkai Városi Színház társulatának tagja, ez szakmailag az egyik legmeghatározóbb időszaka volt. De ugyanígy szakmai sikereihez tartoznak mozi- és tévéfilmszerepei is. A Csütörtök Jó Lesz című filmmel több nemzetközi fesztiválon járt már, például a Chicago Nemzetközi Filmfesztiválon, Lübeckben a Nordic Film Days filmfesztiválon, Tallinnban a Black Nights Filmfesztiválon (PÖFF) és a Würzburgi Nemzetközi Filmfesztiválon. Jaana Saarinen a film képviseletében most Budapestre érkezett, a Finn Filmnapokra. Itt hivatalos tennivalói előtt még alkalmunk nyílt beszélgetni vele az életéről és szenvedélyéről, a színjátszásról.
Hogyan lett színész?
”Egész kicsi koromtól fogva világosan tudtam, hogy színész leszek. Már ötévesen szerepeltem egy filmben, utána pedig gyermek- és ifjúsági műsorokban dolgoztam. Az iskolai színielőadások és egyéb fellépések az életem szerves részei voltak, így aztán sosem támadtak kétségeim afelől, hogy ez-e az én utam. Persze feltehetnénk azt a kérdést is, vajon tudnék-e mást csinálni – de hát azt sem tudom megmondani, hogy amit csinálok, azt honnan tudom. Mégsem gondolom, hogy a színészet választott volna engem. Nem, én abban hiszek, hogy mindenki maga hozza meg a döntéseit. Jómagam nagyon fiatalon elindultam ezen az úton, és sosem bántam meg. A mai napig szenvedély fűz a munkámhoz és remélem, soha nem kell abbahagynom a színjátszást. A kollégáim meg-megkérdik, mikor megyek már nyugdíjba, de fogalmam sincs, hogy ez az én esetemben mit is jelentene. Hosszú pályámnak köszönhetően már kapok nyugdíjat, de a munkát nem szeretném abbahagyni. Addig fogok dolgozni, amíg szükség van rám, és amíg élvezem a játékot.”
Hogyan hatott Önre a film és a színház?
”Soha nem tudtam elválasztani egymástól a szakmai és a családi életemet vagy az anyaságot – ezek a mai napig összefonódnak és kiegészítik egymást. Ezért szerettem volna annak idején a gyerekeimet is bevonni a színházi életbe, hogy sok időt tölthessek velük. A színháztól olyan mélységet és új dimenziókat kaptam, amelyek nélkül sokkal szegényebb lenne az életem.”
Saarinen megjegyzi, hogy a színészi munka végső soron ugyanolyan, akár a kamera előtt, akár a színpadon folyik. A legnagyobb különbség az előadás felépítésében rejlik: a színdarabot esténként az elejétől a végéig eljátsszák, az előadásnak megvan a maga íve. Ez a filmre is igaz, ám a film egyes jeleneteit más-más sorrendben forgatják, míg a színházban a darab minden előadáson az elejétől a végéig megismétlődik. A film esetében a megszülető végeredmény rögzített és állandó, a színházban minden egyes előadás egyszeri és megismételhetetlen. A színésznek az a feladata, hogy az adott közönség számára mindig új előadást mutasson be, hogy az élmény mindig friss legyen.
.png)
Saarinen hazájában igen híres színésznőnek számít. Különösen a népszerű Salatut elämät (Titkos életek) című tévésorozatban játszott Maarit Salinina karaktere révén vált ismertté. Ötvenéves korában Saarinen váltott, felmondott a Kotkai Városi Színházban és szabadúszóként kezdett dolgozni. Ezzel pedig új fejezet kezdődött szakmai életében. Ezután kapta meg egyik jelentős szerepét az Auli Manttila rendezte Hopeanuolet (Az ezüst nyilak) című háromrészes tévés sorozatban. Ebben Ritva szerepét játssza, aki adósságai miatt először bajba kerül, majd menekülnie kell – és kényszeríti Marja-Leenát, akinek van autója, hogy tartson vele. Ezért a szerepéért Saarinen megkapta a legjobb színésznőnek járó Venla-díjat.
Karrierje során mi volt a legérdekesebb projektje?
”Ó, rengeteg érdekes projektem volt, annyiféle szerepet játszottam! De az egyik legjelentősebb élményem az Angels in America (2010) című hatórás színdarab volt. Két évig próbáltunk rá saját szabadidőnkben Johanna Freundlich rendező irányításával. Én minden próbára Kotkából utaztam Helsinkibe és már az egész folyamat lenyűgöző élmény volt. Maga a darab is csodálatos, de a csapat is különleges volt, amit Johanna maga köré gyűjtött. Rengeteg tehetséges színész volt köztük, olyanok mint Krista Kosonen, Matti Onnismaa és Jani Toivola. Nagyon élveztem velük a közös munkát – számomra a munkavégzés nem valami misztikus, szent dolog. Úgy érzem, elsősorban munkás vagyok, és éppen az a legnagyszerűbb dolog számomra, hogy tisztességesen és szenvedéllyel végezhetem a munkámat.
Van különösen emlékezetes szerepe?
”Az emlékezetem nem valami jó, így aztán nem nagyon emlékszem a régi szerepeimre. Vannak olyan kollégáim, akik bármikor spontán rázendítenek valamelyik évekkel ezelőtti előadás betétdalára, míg én néha azt sem tudom, játszottam-e egyáltalán abban a darabban. Mikor eljátszottam a szerepet, gyakran az mintha eltűnne az emlékezetemből. Néhány klasszikus szerepre viszont pontosan emlékszem, ilyen például a Babaház (1994) Nórája. Az egyik legmegrázóbb élményem a Tortúra (1996) volt, Stephen King regényének színpadi feldolgozása. Hasonlóan megrázó élmény volt egy tévés sorozatban egy ápolónő szerepe, aki 25 embert ölt meg – de csak ötöt sikerült rábizonyítani. Az ilyen alakításokban valaki számomra abszolút idegen világának a mélyéig kell hatolnom és meg kell próbálnom megértenem karakterem viselkedésének mozgatórugóit.”
 (2) (1).jpg)
Saarinennek nem az első közös munkája Mika Kaurismäki rendezővel a Csütörtök Jó Lesz, hiszen 2015-ben ő alakította Sannist, a hires énekes, Vesa-Matti Loiri barátnőjét Kaurismäki Elämältä kaiken sain (Mindent megkaptam az élettől) című filmjében. Saarinen azt is elárulta, hogy Kaurismäki előző filmjében (A Zsémbes – egy Escort nyomában, 2022 – a Csütörtök Jó Lesz című film előzménye) is volt egy kisebb szerepe, de a jelenetét végül kivágták a végleges változatból. Saarinen szerint ez volt a szerencséje, mert ha benne marad, nem biztos, hogy a következő filmnél őt válaszják ki Saimi szerepére.
Hogy jellemezné a Csütörtök Jó Lesz című filmet?
”Ahogy a film eredeti címéből kiderül (a film eredeti címe magyarul: A Zsémbes – Szerelmi történet), ez a film a szerelemről szól. De mindenekelőtt ékes bizonyítéka annak, hogy az életkor nem számít – az életben bármi megtörténhet. Mindig van lehetőségünk változni, megváltoztatni a gondolkodásunkat és eldönteni, hogyan viszonyulunk a dolgokhoz.”
Hogyan változott a finn film és színház az Ön karrierje alatt?
”Amióta elkezdtem dolgozni, a finn film és színház világa jelentősen megváltozott. Amikor az 1980-as években a Kotkai Városi Színházhoz szerződtem, a repertoár főleg operettekből és prózai darabokból állt – ezekre épült a színjátszás. Manapság más a helyzet, de a finanszírozás csökkentése aggasztó. Vajon az a jövő, hogy a színházakban és a filmekben csak azt mutatjuk be, ami a legnagyobb közönséget vonzza be a nézőtérre? De ki a ”közönség” – lehet egyáltalán általánosítani? A filmgyártásban is hatalmas változások történtek. A forgatási napok száma jelentősen lecsökkent és ez nagy kihívás elé állítja az alkotókat. Most már előfordul, hogy csak 16 nap áll rendelkezésre a forgatáshoz, míg például mi a Csütörtök Jó Lesz-t még 24 nap alatt forgattuk le. Emiatt több idő és pénz jutott a munkára.”
Van-e álomszerepe, amit még szeretne eljátszani a jövőben?
”Szoktam arról álmodozni, hogy rendőrt vagy kémet alakítok. Saimis szerepét azért szerettem, mert szerintem jó ember volt. Másrészt viszont a maguk módján a gyilkosok és egyéb bűnözők szerepei is vonzóak – talán pont azért, mert én magam kissé gyáva vagyok. Izgalmas belépni egy ellentétes világba és eljátszani valami egészen szörnyűt.”
Öt kedvenc filmje?
Lars von Trier Breaking the Waves (1996)
Ruben Östlund The Square (2017)
Roy Andersson En Kärlekshistoria (1970)
Yorgos Lanthimos Poor Things (2023)
Giuseppe Tornatore Cinema Paradiso (1988)
 (1).jpg)
KICSODA?
Jaana Saarinen
Foglalkozása: színésznő
Végzettsége: érettségi, valamint egyetemi tanulmányok (szépirodalom és dráma)
Lakhelye: Espoo
Hobbija: kirakók, filmek és tévés sorozatok
Szöveg: Saaga Kaján
Magyar fordítás: Brunczel Andrásné Balogh Mária