A szeptember végén megrendezett Budapesti nemzetközi könyvfesztiválon az 1974-ben született Minna Rytisalo finn írónő is részt vett. Lempi című első regénye 2016-ban jelent meg Finnországban, magyar fordítását pedig idén ősszel vehettük kezünkbe. Hazájában a regény nagyon sok pozitív kritikát kapott és rekordmennyiségű példányban kelt el. Elnyerte a Botnia- és a Kiitos kirjasta (Köszönet a könyvért) elnevezésű díjakat, és eddig hét különböző nyelven jelent meg fordítása. A regény cselekménye a lappföldi háború idején játszódik, középpontjában egy családi tragédia áll. A három szereplő saját elbeszéléséből rajzolódik ki életük és viszonyuk egy nőhöz, akit Lempinek hívnak. A regény arra keresi a választ, hogy hogyan hat a szerelem, a siker és a hazugság az emberek személyes sorsára.

Nagy örömömre szolgált, hogy a nagykövetség által szervezett író-olvasó találkozó előtt beszélgethettem Minna Rytisalóval, akinek ez volt az első látogatása a magyar fővárosban és nagyon örült annak, hogy a magyar fordításon keresztül új olvasóközönséget szólíthatott meg. Az, hogy Rytisalo mennyire szereti az irodalmat, abból is látszik, hogy évente akár több mint 100 könyvet is elolvas. Az irodalom iránti szeretete markánsan és lelkesítően hatott beszélgetésünkre is.

A Lempi az első regényed. Mesélnél a keletkezéséről?

2015 tavaszán kezdődött az egész, a 40. születésnapom után. Az évforduló hatására kezdtem komolyan gondolkodni saját könyv írásán. Akkor már sok éve tanítottam, olvasni pedig szenvedélyesen szerettem már gyerekkorom óta. Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer írok egy saját regényt. Ekkor viszont az is eszembe jutott, hogy ha most nem próbálom meg, lehet, hogy később megbánom. Így döntöttem el, hogy megírom a Lempit, a kézirat pedig meglepően gyorsan, úgy 9 hónap alatt el is készült. 2016 elején írtam alá a szerződést a kiadóval, a következő nyáron pedig már meg is jelent a könyv. Az írás szinte valószínűtlenül könnyedén ment. Azt is csodálatos látni, ahogy Lempi él és virul – például a színpadi ősbemutatója idén novemberben lesz a Helsinki Városi Színházban. 

Mesélnél a regényben megjelenő témákról?

Íróként nagyon fontosnak tartom a regény szerkezetét, A Lempiben szerettem volna kipróbálni egy olyan szerkezetet, amelyben az elbeszélés három narrátor között oszlik meg, de mindegyikük csak egyszer jut szóhoz. Ez nem egy tipikus dialogikus szöveg. A könyvemben minden elbeszélő a saját hangján és a saját perspektívájából írja le az eseményeket. Fontosnak tartottam a regényben, hogy minden szereplő a saját élete főszereplője legyen, akkor is, ha a másik szereplő történetében ő csupán mellékszereplő. A Lempiben ez úgy konkretizálódik, hogy a szereplők a távol levő Lempiről saját nézőpontjukból mesélnek. Ezzel azt szerettem volna láttatni, mennyire nem vagyunk képesek teljes valójában látni a másik embert.

A regényed az 1944-es lapp háború idején játszódik, hogy döntötted el, hogy erről az időszakról írsz?

Részben azért választottam regényem hátterének a lapp háborút, mert személyesen ismerem ezt a miliőt. Regényem helyszíne, Korvasjärvi a valóságban a saját szülőfalum Lappföldön, Kelujärvi, Sodankylä mellett. Gyerekkoromban sok történetet hallottam arról, hogy a háború alatt Lappföldön átvonuló német csapatok hogyan égették fel a falunkat. Nagymamám gyakran mesélte, hogy milyen kihalt volt a falu, mikor hazaérkezett a háborúból. Minden leégett, a semmiből kellett újrakezdeni az életet. A lapp háború mint történelmi esemény is nagyon érdekel. Fontos fordulópontot jelentett, hiszen Finnország és Németország szövetsége ekkor hirtelen drámai módon véget ért. A barátokból egy éjszaka leforgása alatt ellenségek lettek és ez a változás nagy hatással volt az emberek életére. Az az irodalomban az efféle események és ezek hatásai különösen érdekesek és lehetőséget adnak az emberi érzések és reakciók megfigyelésére krízishelyzetben. A történelmi dráma és a háború utáni újjáépítés idejéből származó személyes történeteknek azok, amelyek révén a cselekmény méllyé és jelentőségteljessé válik.

Milyen háttérmunkát kellett végezned a könyv elkészítéséhez?

Nagyon alapos háttérmunkát végeztem, rengeteget olvastam a háború idejéről és a vele kapcsolatos eseményekről. Virpi Suutari Auf Wiedersehen Finnland című dokumentumfilmje különösen fontosnak bizonyult a kutatómunkám során. Ebben német menyasszonyok mesélnek a tapasztalataikról, megéléseikről. A dokumentumfilmben a fiatal nők számára világossá válik, hogy az élet mégsem olyan rózsás, ahogy korábban remélték. Ezen kívül mélyrehatóan foglalkoztam a lapp háború eseményeivel is, például a kitelepítésekkel és a partizántámadásokkal. Mindezek segítettek, hogy be tudjam ágyazni a történetet az adott történelmi kontextusba.

Hogyan hatott az írásra, hogy sokáig finn nyelv- és irodalomtanárként dolgoztál?

A tanári munkát kiégés miatt hagytam abba. Nem volt könnyű döntés, mert szeretetből választottam a pályát, de nem bírtam tovább végezni a munkám a gimnáziumi oktatást érintő folyamatos változtatások közepette. Jelenleg szabadúszó író és vállalkozó vagyok. Ám az, hogy finn nyelv- és irodalomtanár voltam, többféleképpen is hatott az írásaimra. Éveken át olvastam és értékeltem a diákok szövegalkotását és ez igazán jó alapot adott a szövegek szerkezetének megértéséhez, valamint ahhoz, hogy hogyan ne veszítsük el a szövegben a vezérfonalat.

A sok elolvasott szöveg hatására szerkesztőként is sokat fejlődtem. Az, hogy tanár vagyok, képessé tett arra, hogy helyükön kezeljem a visszajelzéseket. Megtanultam, hogy nem kell minden kritikát magamra venni, mert mindenkinek megvan a maga nézete és ízlése. Tanárként tudom, hogy nem tudok mindenkinek megfelelni és ez az írásra is vonatkozik.

A műveidet számos nyelvre lefordították. Mit szólsz a könyveid külföldi fogadtatásához?

A Lempi című regényemnek a fogadtatása nagyon érdekes. A német fordításban a könyv elején a fordító pár oldalon keresztül vázolja Finnország és Németország közös történelmét a második világháború idején. Érdekes módon sok finn számára is ismeretlenek a lappföldi háború eseményei. Számomra ez akkor vált nyilvánvalóvá, mikor megértettem, hogy a történelem ismerete nem mindenki számára magától értetődő.

Milyen témák érdekelnek mostanában?

Ha a következő könyveimre gondolok, akkor azon kapom magam, hogy még nem sikerült függetlenednem a korábbi témáimtól. A nők helyzete és a patriarchátus hatalma érdekel a legjobban. Azt érzem, hogy még nem mondtam el mindent ezekről a témákról, de többet nem árulhatok el, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Kicsoda?
Minna Rytisalo

Foglalkozása: író
Végzettsége: mesterdiplomás bölcsész
Lakóhelye: Kuusamo
Hobbijai: pilates, bogyószedés az erdőben, kovászos kenyér sütése
A könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia: Tove Jansson: Kesäkirja (Nyári könyv)

 

Beszélgetőtárs: Saaga Kaján