Egy verőfényes májusi szombaton a Kelenhegyi úti Finn Nagykövetség udvara már délelőtt megtelt élettel. A levegőben a frissen sült sütemények illata szállt, a fatüzeléses mobilszauna füstje pedig meglibbentette a lombokat. Néhány gyerek ugróiskolázott, mások az Arkki Hungary csapatával saját jövőbeli városukat építték, miközben a felnőttek komposztálást tanultak az Auróra Klímakert munkatársaitól. A Nor/ma pékség északi finomságokat kínált, a KEG Sörművház pedig kézműves sörökkel töltötte meg a poharakat. Az idei menüben tejszínes nyári leves, barna rozsos-malátás kenyér és ålandi palacsinta szerepelt – a finomságokra várakozók sora pedig nőttön nőtt. 

2025. május 10-t írtunk, a FinnAgora pedig épp ekkor nyitotta meg az idei Taste of Finland rendezvényt, amelyet kezdettől fogva a budapesti Finn Nagykövetséggel és olyan együttműködő partnerekkel együtt szervez, mint a budapesti Finn Iskola, valamint helyi cégek és civil szervezetek. Az esemény ételeit 2022-től kezdve az Ålandi Szakközépiskola szakácstanulói készítik, számukra már hagyománnyá és a gyakorlati képzés részévé vált az éves budapesti tanulmányút.

Még a kezdés előtt sikerült beszélgetnünk a szakácstanulók szakoktatójával, Göta Alm-Ellingsworth-tel. A beszélgetés során érintettük a finn és a magyar gasztronómia különbségeit, az éghajlatváltozás ételeinkre gyakorolt hatásait és az ételpazarlás elkerülésének hagyományait is. A zord szigeteken népszerű, hagyományos desszert, az ålandi palacsinta kiváló példája a maradékok felhasználásának. Recept az interjú végén!

Az Ålandi Szakközépiskola régi résztvevője a budapesti Taste of Finland eseménynek. Hogyan indult az együttműködés? 

Négy évvel ezelőtt, 2021 őszén kerestek meg minket a szervezők azzal a kérdéssel, volna-e kedvünk csatlakozni ehhez a rendezvényhez. Azt sem tudtuk, pontosan hol van Budapest, de azonnal rábólintottunk: “Hát persze!”. Nagyon csábító volt az ajánlat, megtisztelve éreztük magunkat, hogy az iskolánkra gondoltak. Otthon Ålandon eléggé elszigetelten élünk, főleg Svédországgal és Finnországgal állunk kapcsolatban, ezért egy ilyen külföldi lehetőség nagy és izgalmas lépés a diákjaink számára, szóval semmiképp sem szerettük volna elszalasztani. 

2022-ben ünnepeltük az Åland-szigetek autonómiájának 100. évfordulóját – ez lett a budapesti rendezvény témája is, amelynek a címe abban az évben Taste Åland-ra változott. Elgondolkodtunk: Mit esznek az emberek Ålandon? Hát…halat mindenképpen, és természetesen ålandi palacsintát! Ez utóbbit egy évvel korábban az évszázad ålandi ételének választották meg a szigeteken, így mindenképp fel kellett vennünk a budapesti esemény étlapjára.  

Felpakoltuk a késeket és egyéb konyhai eszközeinket, aztán irány a budapesti Finn Nagykövetség, melynek konyhájában hamarosan csak úgy nyüzsögtek a diákok: halburgert készítettünk és grahamkenyeret sütöttünk. Feltűnt, hogy a lisztjeink nem egyformák: a magyar liszt erősebb, több benne a glutén és a fehérje. A receptjeink nem működtek Magyarországon, a kenyér nem úgy sikerült, mint otthon és csak hosszas próbálkozás után sikerült kikísérleteznünk, hogy tudunk helyi alapanyagokból otthoni ízeket alkotni. Észrevettük, hogy a legnagyobb különbség a finn és a magyar ételek között az, hogy itt a termőföld sokkal gazdagabb, a zöldségek nagyobbak és ízletesebbek és a gabonák fehérjetartalma is sokkal magasabb. Egy új környezetben a recepteket nem lehet egyszerűen csak úgy lemásolni, mindig vannak olyan tényezők, amelyek feladják a leckét, ha külföldön főzünk. Ez nagyon fontos tapasztalat volt és a probléma megoldásából sokat tanultunk. 

Hogy születik meg az étlap? 

Ha a rendezvénynek van központi témája, mint például idén a fenntarthatóság, akkor ahhoz igazodunk. Az idén finn nyári levest főzünk és mivel a nagykövetség udvarán komposztálással foglalkozó workshopot is rendeznek, összegyűjtöttük a zöldségek héját és megmértük, mennyi hulladék keletkezik a zöldségekből – az eredeti súly kb. 10%-a. Mindig próbálunk valami újat kitalálni, a változatosságot szem előtt tartva, de tavaly is és az idén is teljesen növényi alapú ételekkel készültünk. 

Mi az, amit a magyarok a legjobban szeretnek a finn konyhában?  

Nagyon erős az aha-élmény, amikor megkóstolják az ålandi palacsintát. A magyar vendégek nagyon szeretik a palacsinta állagát, a kardamom ízét és a palacsinta tetején levő szilvaszószt. Az ålandiak számára ez eléggé hétköznapi étel, a magyarok szerint viszont mennyei finomság. 

Göta Alm-Ellingsworth és az Ålandi Szakközépiskola diákjai a Taste Finland rendezvényen 2025.05.10-én.


Önnek van kedvenc finn étele? 
 

Nagyon szeretem a karél pirogot (karjalanpiirakka). Vidéken születtem, ahol nem volt szokás pazarolni az ételt. Ha maradt a tejberizsből, felhasználtuk például a karél pirog töltelékébe, de az ålandi palacsintánk is maradék tejberizsből vagy tejbegrízből készül.   

A közkedvelt ålandi palacsinta az idei Taste of Finland rendezvényen újra megkóstolható. Igaz, hogy eredetileg ez is maradékból készült, akárcsak a karél pirog? 

Régebben az emberek nagyon találékonyak voltak, ha az ételek tárolásáról és felhasználásáról volt szó. Ez az ålandi palacsintán is jól látszik: hagyományosan vastag, nem csak tápláló, de el is telít. Régen a rizs és a gríz finom és drága alapanyag volt, amit annak idején a rokonok hoztak egy-egy hajóútról hazatérve, ezért a belőlük készült ételeket csak ünnepélyesebb alkalmakkor fogyasztották. Főleg Ålandon, a szigetvilágban volt szokás csónakkal érkezni egy-egy születésnapra vagy esküvőre. Mikor a vendégek – általában jól átfázva, fogvacogva – kikötöttek, először egy kupica pálinkát kaptak, hogy felmelegedjenek, majd pedig egy szelet ålandi palacsintát szilvaöntettel és tejszínhabbal. Az ilyen fogadásokon például hagyományos étel volt az ålandi palacsinta. 

És Önnek hogyan vált az ételek világa a szakterületévé?  

A szüleimnek egy tanyán éltek, de Ålandon az emberek általában több lábon állnak: édesapám rendőr volt, de a szabadidejében gazdálkodott is. Édesanyám gazdálkodó volt és öt gyermekük mellett hivatásos gyermekgondozóként mások gyermekeire is vigyázott. Később turisztikai vállalkozást indítottak és 1983-ban építettek egy turistaközpontot, amelyhez kávézó is tartozott. Én akkor 8 éves voltam, alig értem fel az orrommal a pultot, de egy székre állva tudtam kezelni a pénztárgépet. Attól kezdve az életemben így vagy úgy, de mindig fontosak voltak az ételek, és a szakácsiskola elvégzése óta szakácsként is dolgozom. 

Mit jelent Önnek a finn konyha? 

Az otthonomat. Ha valaki Finnországból származik, akkor krumplin és mártáson, halon és húson nőtt fel. Az alapanyagok a közelből származnak, ott nőnek körülöttünk. Tudjuk, honnan valók, esetleg még azt is, ki termesztette a krumplit, vagy ki fogta a halat. Ez büszkeségre ad okot: büszkék vagyunk arra, hogy ez az ország képes ellátni a lakosait, függetlenül attól, hogy azok az ország mely részéről származnak. Egész Finnországban szükségünk van életképes élelmiszertermelésre, és ezt a Covid idején is megtapasztaltuk, mikor a hajók nem köthettek ki Åland partjainál. 

És mit szeret a magyar konyhában? 

Nagyon szeretek nézelődni a vásárcsarnokokban. A friss áruk a pultokon sokkal-sokkal nagyobbak mint otthon, a színek és az illatok pedig sokkalta erőteljesebbek. Tudom, hogy a magyarok sok húst esznek, de mikor Magyarországra gondolok, először mindig a zöldségek bőséges kínálata jut eszembe. Ezt a bőséget a magyarok talán észre sem veszik, de ha arra gondolok, hogy a mi zöldségtermesztési idényünk a hideg szelek és a hűvös tavasz miatt bizony elég későn kezdődik, szembeszökő a különbség – ez az itteni piaci zöldségek harsány színein is jól látszik.  Bár már évek óta járok Budapestre, még mindig elképedek a hatalmas póréhagymák és káposztafejek láttán, melyek alatt roskadoznak a vásárcsarnok polcai.  

Kicsoda? Göta Alm-Ellingsworth 

Foglalkozása, munkahelye: szakoktató, Ålands yrkesgymnasium 

Lakóhelye: Lumparland, Åland (369 lakosával Finnország második legkisebb települése) 

Hobbija: gasztronómia, könyvek, háztáji zöldségtermesztés, aktív élet, természet 

Kedvenc finn étele: karél pirog (karjalanpiirakka) 

 



Ålandi palacsinta
 

1 liter tej 
1 dl rizs (tejberizshez való) vagy 1,5 dl gríz 
1 dl búzaliszt 
3 tojás 
½ -1 dl cukor 
½ tk só 
2 tk kardamom vagy egy csipet sáfrány 
5 dkg vaj vagy margarin 

A rizst (vagy grízt) a tejben megfőzzük, majd hűlni hagyjuk. A tojást a cukorral felverjük és a masszához keverjük. A lisztet, sót, kardamomot is hozzáadjuk. Ha a tészta túl sűrű, tejjel higítjuk. Egy hőálló tálat a vaj egy részével kivajazunk és beleöntjük a tésztát. A maradék vajat rávagdaljuk a tészta tetejére. 200°C-on 40-60 percig sütjük. 

Szilvaszósz 

1 liter víz 
1 dl savanyú gyümölcslé 
20 szem aszalt szilva 
1 dl cukor 
1 rúd fahéj 
3 ek keményítő 

A szilvákat, ha szükséges, áztassuk be pár órára a felhasználás előtt. Tegyük fel őket főni az áztatóvízben, majd adjuk hozzá a gyümölcslevet, a fahéjrudat és a cukrot is. A keményítőhöz öntsünk kevés hideg vizet, majd csorgassuk bele a szilvás lébe és főzzük tovább, míg be el nem kezd sűrűsödni. Ekkor gyorsan forraljuk fel, majd vegyük le a tűzről és fogyasztás előtt hagyjuk kihűlni. Kínáljunk mellé tejszínhabot is.  

Forrás: Ålands Marthadistrikt r.f. (2002) Ät med hela mun – Traditionellt åländsk mat 

 

Szöveg: Cecilia Fewster

Fordította: Brunczel Andrásné Balogh Mária