A FinnAgoránál az ősz eljövetele egyben két új gyakornok érkezését is jelenti. Linn, aki a Svéd Kulturális Alap (Svenska Kulturfonden) támogatásával tölti egyéves szakmai gyakorlatát, már augusztus óta Budapesten él. Ezen a héten pedig Ilona is csatlakozott a csapathoz, aki a Finn Oktatási Hivatal (EDUFI) programján keresztül végzi szakmai gyakorlatát.
Helló Linn és Ilona! Meséljetek egy kicsit magatokról!
Ilona: Társadalomtudományi háttérrel érkezem, és jelenleg a Helsinki Egyetem mesterképzését végzem (lassan, de biztosan írom a szakdolgozatomat) globális fejlesztési tanulmányok szakon. Akadémiai érdeklődésem középpontjában a nemzetközi gyarmati struktúrák, a poszt-fejlesztési gondolkodás és polgári cselekvés állnak. Tudom, ez mind szerteágazó téma. Lehetőségem volt részt venni egy hallgatói csereprogramban a dél-afrikai Stellenboschban, és remélem, ez a tapasztalat most is segít majd alkalmazkodni az új környezethez!
Korábbi munkatapasztalataimat különböző civil szervezeteknél, illetve egy finn dokumentumfilm-fesztiválnál szereztem. Ez utóbbi különösen felkeltette az érdeklődésemet a filmek és a kulturális produkciók iránt. Ezért is vagyok nagyon izgatott, hogy szakmai gyakorlatom alatt részt vehetek a Finn Filmnapok 2026 szervezésében.
Szenvedélyesen érdekel a történelem, a politika és a mozi, és Budapest csodás lehetőségeket kínál mindezek felfedezésére. Emellett nagyon szeretem a természetet és a túrázást, így biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is el fogok jutni a legjobb túrahelyszínekre. Végül, de nem utolsósorban, különleges helyet foglalnak el a szívemben az állatok – főképp a denevérek. Nem is tudom, hogyan tudnám ezt jobban megfogalmazni, de csak keressetek rá a Google-ben a „bat faces” kifejezésre!
Linn: Nemrég szereztem társadalomtudományi mesterdiplomámat a Helsinki Egyetemen, politikatudomány szakirányon. Eredetileg Turkuból származom (ami a helyiek szerint Finnország igazi fővárosa), de az elmúlt hat évet Helsinkiben töltöttem, és voltam egy féléves csereprogramon Hongkongban is. Korábban a kommunikáció és a politika területén dolgoztam.
Imádok új ételeket kipróbálni, utazni, új emberekkel találkozni, és minél jobban megérteni a körülöttem lévő világot. Szabadidőmben általában olvasok egy parkban, a barátaimmal találkozok, vagy új, érdekes helyeket fedezek fel magam körül. Igazi álomlehetőség számomra, hogy egy teljes évet Budapesten tölthetek!
Van-e olyan speciális érdeklődési területetek, amiben szeretnétek elmélyülni a szakmai gyakorlat alatt?
Linn: A politikatudomány művelőjeként, természetes módon vonz a „puha” és a „kemény” hatalom kölcsönhatása. A mai konfliktusokkal, gazdasági nehézségekkel és a demokrácia visszaszorulásával terhelt világban aggaszt, hogy a kulturális terület forrásait gyakran megnyirbálják, illetve hogy sokszor hangoztatják: a kultúra csupán „luxus”. Valójában a szabad és pezsgő kulturális élet alapvető egy egészséges demokráciához: segít jobban megérteni egymást, miközben erősíti egy ország reputációs biztonságát és társadalmi ellenálló képességét. Emellett egyre fontosabb kérdés az is, hogy milyen történeteket mondunk el önmagunkról és másokról – és miért –, hiszen mindez alakítja történelmünket és közös narratívánkat az Európában zajló háború közepette. Magyarország és Budapest izgalmas közeg e folyamatok vizsgálatához.
Szakmai gyakorlatom során szeretném jobban megérteni a FinnAgora szerepét a finn–magyar kapcsolatok ápolásában, illetve szeretnék gyakorlati és elméleti betekintést nyerni abba, milyen szerepet töltenek be Finnország kulturális intézetei külföldön. Szintén nagyon várom, hogy bekapcsolódhassak a FinnAgora különböző programjaiba, új készségeket sajátíthassak el, és találkozhassak a helyi közösségekkel.
Ilona: Ahogyan Linn is megfogalmazta, Magyarország különleges politikai környezetével izgalmas terepet kínál a kulturális szféra és általában a társadalom vizsgálatához. Nagyon várom, hogy együttműködhessek és beszélgethessek helyi szereplőkkel, akik betekintést adhatnak a magyar mindennapokba, az ország történelmébe és jelenébe, és persze saját vízióikba és álmaikba is.
Sokunkhoz hasonlóan, alapvető meggyőződésem, hogy a művészet és az alkotás szorosan hozzátartozik az emberi léthez. A művészet és a kultúra nemcsak az önkifejezés terepe, hanem rendkívül hatékony eszköz is a változások előmozdítására és a kapcsolódásra. A filmek – más művészeti formákhoz hasonlóan – nemcsak szórakoztatnak, hanem gondolkodásra és érzelmekre késztetnek, sokszor új nézőpontokat tárhatnak elénk, és előmozdíthatják a társadalmi szolidaritást. Épp ezért, az az álmom, hogy kulturális projektekben dolgozzak és segédkezzek, és nagyon örülök, hogy a FinnAgoránál nemzetközi környezetben tanulhatom a filmfesztivál-szervezést.
Ezen felül szeretném, hogy fejlődjek a kommunikáció terén is – például a közösségi média és a fotográfia használatában. Biztos vagyok benne, hogy itt dolgozva értékes tapasztalatokat szerzek majd ezen a téren.
És mit vártok a legjobban a budapesti mindennapokból? Szembesültetek-e már itteni kihívásokkal?
Ilona: A munkámon kívül, nagyon várom, hogy új embereket ismerjek meg, felfedezzem a pezsgő kulturális életet, az artmozikat, a kávézókat, Budapest rejtett kis gyöngyszemeit, és hogy egyszerűen csak sétáljak a városban, gyönyörködve a régi építészetben. Nagy álmom, hogy először életemben megtapasztaljam az operát! Őszintén bevallom, hogy kifejezetten várom a „turista dolgokat” is, mint például a fürdők és várak meglátogatását.
Emellett nagyon várom azt az időt is, mikor már jobban alkalmazkodtam az új környezethez. Remélem, megtalálom majd saját kedvenc helyeimet a városban, és talán új hobbikat is találok majd magamnak.
Ami a kihívásokat illeti, az első este elveszítettem a lakáskulcsomat. Rögtön az első este! Szerencsére, ezen a kisebb kellemetlenségen keresztül rögtön megtapasztaltam, mennyire segítőkészek és kedvesek a helyiek – ez nagyon megnyugtató érzés volt (a kulcsokat pedig később megtalálták a közeli élelmiszerboltban). A másik kihívás a nyelv. Rájöttem, hogy bár finnugor anyanyelvet beszélek, ez egyáltalán nem segít a magyar megértésében! Elhatároztam, hogy legalább néhány mindennapi szót és alapmondatot megtanulok itt tartózkodásom alatt.
Linn: Mivel Finnország néha fizikailag kissé elszigeteltnek tűnik Európa többi részétől, különösen élvezem, hogy most Közép-Európa szívében lehetek, annak minden lehetőségével. Szeretem magamba inni a város hangulatát, érezni a pezsgését, különféle eseményeken és programokat venni részt, eközben jobban megértve Magyarország történelmét. Nagyon szeretem az érzést, mikor egy új országba költözöm, és lehetőségem van újraalkotni az életemet és a mindennapjaimat – megismerni az ottani helyeket és embereket, miközben önmagamat is egészen új nézőpontból láthatom.
A legnagyobb kihívást eddig egyértelműen a mindennapi főzés és bevásárlás jelentette – de lassan megtanulok szezonális zöldségeket vásárolni, megtalálom a megfelelő sajtot a boltban, és remélem, sikerül megfejtenem a rejtélyes áruelrendezést is a helyi Aldiban.
Linnt és Ilonát itt érhetitek el:
linn.svanberg@finnagora.hu