Tuija, mesélj magadról!
Tuija Teiska képzőművész vagyok, vizuális művészetből diplomáztam. Kajaaniból származom, jelenleg Helsinkiben élek a macskámmal.
Hogy lett belőled művész?
Úgy, hogy már tizenöt éves koromban elkezdtem művészetet tanulni, nagyon fiatalon jutottam be a művészeti iskolába. 2016-ban végeztem, vagyis összesen tíz éven át folytattam művészeti tanulmányokat.
A szüleim kezdettől fogva bátorítottak és támogattak, már a felső tagozatban is művészeti osztályba jártam. Az igazat megvallva soha nem is gondoltam más pályára. Nem volt B-terv, ez volt a cél, ami felé mindig is törekedtem.
Milyen művészeti ággal foglalkozol mostanában?
Szobrászatra specializálódtam, de nem tekintem magamat szobrásznak. Nem szeretem beskatulyázni se a művészetemet, se magamat mint embert. Nem szobrász vagy festő vagyok, hanem művész.
Ha egy bizonyos művészeti ággal foglalkozol, az behatárolja a mozgásteredet és a kreativitásodat, számomra viszont a művészet folyamatos tanulás és önmagam fejlesztése. Szeretem a kihívásokat, örömmel tanulok új eljárásokat, ezeknek az ötvözéséből pedig meglepő és új dolgok születhetnek. A művészet mindig halad előre.
Mostanában rajzolással, textilszobrokkal és performanszokkal foglalkozom, ez utóbbiakról pedig fotós és videós anyagokat is készítek, de minden munkámra kicsit rajzolásként tekintek. A body art és a performansz a mozdulatról szól, ami olyan, mint a rajzban a vonal. Ugyanígy a tánc vagy a hanghullám is olyan, mint a vonal, mely nyomot hagy.
Milyen témák jelennek meg művészetedben?
A szeretet és a szeretetlenség elég sok alkotásomban ismétlődik. Érdekel az emberek közötti kommunikáció, a meghallgatás, érintés iránti vágy, minden érzés és az emlékezet. Lenyűgöznek azok a dolgok, amelyek csupán „kölcsönben” vannak az életünkben, aztán eltűnnek, mint például a szerelem vagy egyes emberek. Minden ideiglenes, és ettől lesz értékes és szép.
A munkáim személyesek, így aztán az aktuális élethelyzetem is hatással van rájuk. Vesztettem el családtagomat, voltam magam is komoly szerencsétlenség áldozata, és akkoriban gyakori témám volt a fájdalom és a halál. Néha hosszú időn át foglalkozom egy bizonyos témával, több alkotás és kiállítás is összejön belőle, és ha így feldolgoztam, továbblépek.
Feminista vagyok, de célom nem a feminista művészet. Viszont mivel alkotásaim témája én és az életem, felfedezhető bennük a női látásmód: a nő a társadalomban, a párkapcsolatban és a nő mint művész.
Mi inspirál?
Az erős, önálló, bátor és tehetséges nők. Mikor gyengének vagy ostobának érzem magam, Louise Bourgeois vagy Frida Kahlo festményeiből bátorságot merítek.
Ezen kívül inspirálnak még a véletlenszerű és pillanatnyi dolgok is. Ha az utcán sétálva valamilyen utcaművészeti alkotással találkozom, azonnal leállok mellette. Olyanok ezek, mint a pillanat barlangrajzai: üzenetek, melyeket az emberek a környezetükben hagynak, és melyek az őket körülvevő életről mesélnek.
Miért készítesz művészeti alkotásokat?
Jó kérdés, már többször gondoltam rá, hogy abbahagyom. Viszont én a művészet nyelvén kommunikálok másokkal és a világgal. Rajta keresztül próbálok megérteni másokat és próbálom megértetni magamat is másokkal. A műalkotás készítése számomra szakma, és már jó régóta csinálom, így aztán életstílussá is vált. Ráadásul a művészet régi jó barátom. A munkámon kívül mást is megosztok vele, mint például az érzéseimet és az otthonomat.
Hogyan változott a művészeted a pályád során? Voltak benne nagy fordulópontok vagy egyenletes fejlődés jellemezte?
Semmiképp sem volt sima az út, inkább dimbes-dombos. Az egyik legnagyobb fordulópontot egy komoly baleset jelentette, amely után fél évre tolószékbe kerültem és hat műtéten estem át. Újra kellett tanulnom járni és ülni. Akkoriban nagy szobrokat készítettem, és a balesetem után az első gondolatom az volt, hogy vajon fogok-e még járni valaha. És ha nem, akkor hogyan fogok szobrokat készíteni vagy képes leszek-e megemelni őket. Akkor jöttem rá arra, hogy más is lehet szobor, nemcsak fizikai tárgy. Én magam is lehetek szobor, a body art vagy a perfomansz révén is kifejezhetem magam, de a saját testem segítségével is láthatóvá tehetek dolgokat.
Így kezdtem el azon gondolkodni, milyen más módon születhet még meg a művészet. Miután meggyógyultam, bejutottam a képzőművészeti egyetem vizuális mesterképzésére. Elhatároztam, hogy modern művész leszek és konceptuálisabb művészettel foglalkozom. Ezáltal az egész művészetem megváltozott. Most már jól vagyok, de még mindig nem tértem vissza a nagyléptékű, nehéz munkákhoz.
Akkoriban fel sem merült bennem, hogy felhagyjak a művészettel. Mikor nehézségek adódtak az életben, a művészetbe kapaszkodtam. Miért akarok felállni a tolószékből, miért akarok meggyógyulni és újra járni? Miért kell meggyógyulnom? Mert alkotni akarok.
Milyen foglalkozás a művészé?
A hivatásos művész olyasvalaki, aki a munkájának szenteli az életét és akinél a munkája áll a fontossági sorrend élén. A hivatásos művész néha képes megélni a saját művészetéből, vagy legalábbis erre törekszik.
Amikor nem dolgozik, akkor is az alkotómunkán jár az esze és azon, hogyan folytassa a projektjeit. A hivatásos művész folyamatnaplót is vezet a munkájáról, gyűjtögeti a számláit a könyveléshez és sokat emailezik. A tervezés folyamata időigényes, és igazán hosszú távon kell gondolkodni. A kiállításokra és az ösztöndíjakra gyakran fél évvel korábban kell pályázni, ezért ha az adminisztrációt elhanyagoljuk, meglehet, hogy a következő évre üresen marad a naptár. A munkánk sok pályázatírással és adminisztrációval jár és kitartás is kell hozzá, mert ez a hivatás nem csak naplementék festéséből és mackók faragásából áll.
Mi a legnagyobb vonzerő és a legnagyobb kihívás a hivatásos művész pályáján?
A legjobb dolog maguk az emberek, például a többi művész és azok a művészet iránt érdeklődő emberek, akikkel a különböző rendezvényeken és kiállításokon találkozunk. Emberek nélkül a művészetnek nincs értelme, s mivel a műalkotások a saját fejünkre és kezünkre hagyatkozva születnek, mások másféle értelmezése fontos ellensúlyt jelent.
Legnehezebb dolog a folyamatos anyagi bizonytalanság. Szerencsés vagyok, mert immár két éve folyamatosan ösztöndíjat kapok, ami egy művész számára felér egy lottó ötössel. De a támogatások rövid időre szólnak és maga a munka is sokat kivesz belőlem. A munkanapok olykor nagyon hosszúak, néha komoly fizikai munkával telnek, ami igen fárasztó.
Tulajdonképpen mi készteti az embert alkotásra?
Ennek több oka is lehet. Sokakat a szabadság gondolata vonz. Sokan vélik úgy, hogy a művész igazán szabad ember. Akkor ébred, amikor akar, azt csinál, amit akar, s mindezt akkor, ott és azzal, akivel akarja.
Emberi igény, hogy kifejezzük magunkat, hallassuk a hangunkat és minket is meghallgassanak. A koronavírus idején erre még nagyobb igény mutatkozik, de mivel a kommunikáció nehézkes, új utakat keresünk, hogy megértessük magunkat.
Az emberek megtalálják a módot az érzéseik és gondolataik kifejezésére, legyen az tánc, ének, musical, színházi előadás, vagy éppenséggel vizuális műalkotás, például szobor vagy festmény. Megtalálják azt a nyelvet, amelyen kifejezhetik magukat és az ehhez szükséges eszközöket is.
Bizonyára még más okok is vannak, de a pénz biztos nem tartozik közéjük.
A művészi tevékenység milyen felelősséggel jár?
A művészet nem sérthet másik embert, nem árthat a természetnek, az állatoknak, de magának a művésznek sem. Ez nem azt jelenti, hogy a művészet unalmas vagy semmitmondó, hisz azért lehet politikai tartalma, nagyot szólhat, vagy éppenséggel állást is foglalhat egy adott témában. Mindemellett nem lehet rosszindulatú, nem gúnyolódhat és nem is lophat. Az ötletlopás számomra az egyik lehető legvisszataszítóbb dolog a világon, mert a másik ötletének a lenyúlása kicsit olyan, mintha a bolhapiacon vagy a könyvtárban lopna valaki.
A művész magáért, a munkájáért és a megnyilvánulásaiért is felelős. A munkánk révén a felelősségünknek is látszódnia kell. Ha a műalkotás vitát vált ki, akkor az a helyes, ha a művész kiáll a véleménye mellett, meghallgatja a kritikát és kész az őszinte párbeszédre.
A környezetünkre is gondolni kell. Az alkotó tevékenység során sok anyag születik, de az anyagok és eszközök tekintetében az etikus és ökológiai szempontokat is figyelembe kell vennünk. A műalkotások tárolásáról és szállításáról ugyanezt gondolom.
Mi a művészet társadalmi jelentősége?
A művészet társadalmi jelentősége óriási, mivel a művészet befolyásol. A művészet a maga kifejező erejével az emberek hangulatát és véleményét is formálja. A műalkotás ugyanakkor mindig egy konkrét ember, egy konkrét művész véleményét és szemléletét fejezi ki, hiszen a művész saját értékrendjét tükrözi. Egy adott műalkotásnak közösségi, társadalmi és politikai vonatkozásai is lehetnek. Sőt, hallottam olyan véleményt is, hogy a művészet mindig politizál, bár mondjuk egy virágcsendéletben én semmi politikát nem látok.
Sokszor félre is értik a műalkotást, a néző mindig a saját szemszögéből értelmez. Ugyanakkor minden tapasztalat és felfogás értékes, a művész pedig nem mondhatja, hogy téves az értelmezés - még akkor sem, ha az nem egyezik a saját elképzelésével. A művészet megkérdőjelez dolgokat, hiszen ez feladata, de a saját megkérdőjelezését is el kell fogadnia.
Saját munkáidra vonatkozóan könnyen fogadod az ilyen eltérő értelmezéseket?
Szerintem érdekes meghallgatni, hogy mások mit gondolnak a munkáimról. De ami engem illet, jobban érdekel maga a folyamat és az a pillanat, amikor a mű megszületik. A munka formálása során nagyon sok érzés hullámzik át rajtunk, s mire a mű elkészül, már fel is dolgoztuk őket.
Mások értelmezése olykor a magam megismerésében is segít. A mű talán sokkal többet feltár annál, mint amit az alkotó folyamat eredményeként közölni véltem. Az emberek reakciói által, annak köszönhetően, hogy beszélgetnek róla, tulajdonképpen folytatódik a művész alkotómunkája, míg másképp csak raktárban porosodna a mű.
Amikor eladsz valamit, könnyen válsz meg az alkotásaidtól?
Attól függ. A műalkotások mégiscsak személyesek és kötődöm hozzájuk, ezért néha kis szúrást érzek a szívemben, mikor meg kell válnom tőlük. Hiszen ilyenkor az élettörténetemnek egy szeletkéje valaki más otthonába, vagy múzeumba költözik.
Most a Budapest Art Market rendezvényén fogod bemutatni az alkotásaidat. Elmondanád, milyen munkákat látunk majd?
Még dolgozom a projekteken. A média és maguk a művek is többfélék, bár valamennyiben megjelenik az érintés témája. A már bekeretezett zoknis munkát biztos elhozom. Vízfestékkel festettem képeket a zoknikra, és filmre vettem, ahogy az erkélyen ülve festek. Ez a mű az elválásról és szeretetről szóló portré, de egyben a kertben virágokat festő művész portréja is. Itt az érintésmotívum különböző szinteken köszön vissza. Az ecset vonalat húz a zoknira, megérinti és nyomot hagy rajta, a zoknit pedig végül felveszi valaki.
A művészi inkubátorházakban töltött idő milyen hatással van a művészetedre?
Nagyon érdekelnek a különböző kultúrák. Az új dolgok megismerése, új emberekkel való találkozás igazi érték számomra. A világjárvány előtt dolgozhattam japán, olasz és berlini inkubátorházban is és már több éve fontolgatom, hogy a munkáimmal nemzetközibb irányba mozduljak. Azt is megtapasztaltam, hogy a legjobbat az inkubátorházakban hozom ki magamból, mert ott a rohanás és pörgés közepette is kreatívnak és eredményesnek érzem a munkám. Jobban haladok és nem gondolom túl a dolgokat…
A környezetemből nagyon sok ihletet merítek és külföldön mindig új gondolatok és ötletek ébrednek bennem. Új kultúrák vonzásában a saját énem mindig eltörpül a sok új információ és tapasztalat mellett. Ez tanulságos és inspiráló. Külföldön a fények és színek is mások. Új környezetben élesebben érzékelem a dolgokat, mindennek más az íze, az illata, még a város hangjai is erősebbek.
Két hete vagy Budapesten. Jól érzed magad?
Igen. Budapest nagyon szép, vendégszerető és kellemes város, az emberek barátságosak. Abban is hiszek, hogy ha mi magunk nyitottak vagyunk és mosolyogva fordulunk a másikhoz, akkor a fogadtatás is hasonló lesz.
NÉVJEGY
Név: Tuija Teiska
Végzettség:
Művészeti Egyetem, Helsinki (University of the Arts Helsinki) 2016, Vizuális művészet MA, szobrászat specializáció
Képzőművész, Saimaa Alkalmazott Tudományi Egyetem (Saimaa University of Applied Sciences), 2009, szobrászat szakirány
Lakóhely: Helsinki
Hobbi: Macska
Inspiráló művészek: Louise Bourgeois, Frida Kahlo
Hanna-Mari Ristimäki
FinnAgora