A művészetről és a nemről – E havi vendégünk Árvai-Illés Emese

Árvai-Illés Emese a Black Nail Cabaret zenekar énekese és dalszerzője. 

„Általában dark popként jellemzem a zenénket. Egyrészt eléggé melodikus és popos a hangzásunk, ugyanakkor kicsit az elektronikus zenei szcéna sötét oldalát is képviseljük.”   

Emese már fiatalkora óta vágyott arra, hogy felléphessen.  

„Emlékszem, hogy négyéves koromban felöltöztettem a játékbabámat, berohantam a nappaliba, és elkezdtem énekelni, sőt, inkább üvölteni a szüleimnek.”

Emese mindig is arról álmodott, hogy fellépésein saját dalait énekelhesse. Viszont csak 27 éves korában jött rá, hogy jól tud énekelni.  

„Sosem gondoltam, hogy jó énekhangom van ehhez. Az iskolában nem biztattak, és nem találtam rá a hangomra. Mindenki magas regiszterben énekelt, és nem értettem, miért nem tudom megütni ezeket a hangokat. Csak később jöttem rá, hogy alt énekes vagyok.” 

„Olyan kulturális környezetben nőttem fel, ahol a teljes munkaidőben zenélésre nem bátorítottak, ezért mindig kellett lennie egy B tervnek is.” 

A színháztól a Black Nail Cabaret-ig 

Az egész akkor kezdődött, amikor Emese belépett egy horrorral foglalkozó színházi csoportba. A színpadon főleg mozogni kellett, kevés beszéddel.

„Élveztem, ahogy érzéseket és érzelmeket közvetíthetek a mozgáson keresztül. Viszont egy ponton világossá vált számomra, hogy ideje zenélnem.”  

Emese a zenélést Tarr Zsófiával kezdte, aki szintén a színházi csoport tagja volt. Zsófia zongorán játszott, és idővel elkezdett nyitni a szintetizátorok felé, miközben Emese elkezdett otthon zenélni. Emese egyre magabiztosabb lett az énekhangjában, és megszületett a Black Nail Cabaret. 

„Nagyon jó barátokként kezdtük el a zenekart, és ő a mai napig nagyon jó barátom. Viszont más stílusokat akart kipróbálni, ezért 2016-ban kilépett az együttesből.” 

Zsófia helyét Árvai Krisztián vette át, aki Emese társa a zenében és az életben egyaránt.  

„Már egy ideje együtt írtunk dalokat, és az összes előző albumunknak ő volt a producere, úgyhogy magától értetődő volt, hogy belépjen a zenekarba látható tagként.”    

Cyberbullying és szexista megjegyzések

A FinnAgora nemrégiben szervezte meg a zeneiparban dolgozó nőkről szóló Women Rock című fotókiállítást. Emese nem érzi úgy, hogy a neme miatt előítéletekkel vagy negatív elvárásokkal találkozott volna a zeneiparban.

„Úgy gondolom, hogy létezik diszkrimináció és rossz bánásmód, de szerintem ez túlmutat a nemeken. Mindig nagyszerű emberekkel dolgoztam, nemtől vagy országtól függetlenül. Mindig arról volt szó, hogy két ember együtt alkot valamit.” 

Azonban Emese találkozott már cyberbullyinggal, amit magyarosan internetes zaklatásnak is szoktak hívni. Ő és a zenekar is kapott már durva, kellemetlen megjegyzéseket. 

„Nagyon rosszul tudja érinteni az embert, különösen a kevés önbecsüléssel rendelkezőket. Segíthet, ha felismerjük, hogy valójában nem az áldozat problémájáról vagy frusztrációjáról van szó, hanem a megjegyzés írójáéról. Rám próbálják vetíteni a saját frusztrációjukat. Az ilyen megjegyzésekkel kapcsolatban olyasmi hozzáállásom van, hogy »csak várj, majd megmutatom neked!«” 

Emese kapott már olyan szexista hozzászólásokat az interneten, melyek nem az általa készített zenével, hanem az ő küllemével kapcsolatosak.

„Próbálok nem odafigyelni rá. Nem akarom, hogy az én problémámmá váljon azáltal, hogy több gondolatot vagy érzelmet szánok rá. Egyszerűen ignorálom az ilyeneket, hogy ne vegyen el az energiámból. Ha valaki úgy érzi, hogy muszáj kinyilvánítania a nemtetszését, valami húzódik amögött – nem az előadóban, hanem az illetőben.” 

„Az egésznek csak a személyes ízlésről kellene szólnia, semmi másról. Ha nem tetszik, görgess tovább; ha pedig tetszik, létesítsünk valamilyen kapcsolatot.” 

Sztereotípiák a zeneiparban

Emese azt vette észre, hogy a zeneipar bizonyos szegmenseire inkább „férfimunkaként” tekintenek. 

„Úgy gondolom, hogy a zeneproduceri munkában kevesebben vannak jelen a nők, mint a férfiak. Az elektronikus zene terén kevesebb a női előadó is. Létezik egy olyan sztereotípia, mely szerint meg lehet mondani, hogy egy adott zenét nő vagy férfi csinált: a nőé nem annyira durva. De annyira sok nő cáfolja meg ezt a sztereotípiát.” 

„Sokan meglepődnek, amikor egy arcletépősen durva ütemet hallanak egy nőtől. Szerintem aránylag újszerű jelenség az, hogy a nők is ennyire nyílt módon megmutatják a rejtett ambíciójukat, erejüket és agressziójukat. Ez sokkolóan hat azokra, akik abban a meggyőződésben nőttek fel, hogy a nőknek egy konkrét szerepet kell betölteniük.”

Emese azt is észrevette, hogy az őt érintő sztereotípiák túlmutatnak a nem kérdésén. 

„Amikor kijött a legutóbbi szólóanyagom, néhány ismerősöm megkérdezte, hogy mennyi munkát végeztem én, és mennyi volt az, amit Krisztián csinált. Meglepődtek, amikor megtudták, hogy én is kivettem a részem a zenéből. Szerintem ez azért volt, mert leginkább énekes vagyok, és van egy olyan elgondolás, hogy az énekesek kizárólag a hangjukat adják, illetve esetleg a dallamokat és a dalszöveget, de nem ők csinálják a háttérzenét.” 

A fősodratú és az alternatív szcéna 

Emese nem gondolja, hogy pontos képe van a magyar zeneiparról, ugyanis nem érzi úgy, hogy a zenekara valaha is a része volt annak.  

„Mi a magyarországi ipar egy szegmensének, a dark alternatív szcénának játszunk. A mainstreamből mi ki vagyunk közösítve. Szerintem Magyarországon a mainstream zeneipar egy zárt kör, és kívülről csak picit látunk bele. Hallok néha olyan sztorikat, hogy hogyan lehet bekerülni, de ehhez bizonyos kompromisszumokra van szükség, és nem vagyok benne biztos, hogy ilyen kompromisszumokat akarok kötni.”

„A mainstream magyar zenei szcénában azt látom, hogy mindkét nem megfelelő mértékben képviselve van, azonban a nőkkel rosszul bánnak. Ezen a területen konzervatívabb nézetek vannak jelen. Az alternatív szcéna sokkal inkább elfogad mindenféle furcsa és különc embert. Mindenkit örömmel fogadnak, nemtől függetlenül.” 

Mindenkit emberként kezelni 

Emese úgy véli, hogy nemcsak az alternatív szcéna jellege, hanem az ő külleme is hozzájárult ahhoz, hogy ne kapjon erős szexista megjegyzéseket. 

„Nő vagyok, de nem felelek meg a mai nőideálnak, sem az alakom, sem az arcom szempontjából. Néha némileg dominánsnak tűnhet az, ahogyan prezentálom magamat, úgyhogy ez az általános felfogás rólam.”

Emese sokkolónak és érzelmileg megterhelőnek tartja, amikor a női művészek rossz bánásmódjára gondol. 

„Egyik tetoválóművész barátom heti rendszereséggel kap szexuális tartalmú képeket. Én két hete kaptam életem első kéretlen képét. Először csak nevettem, és azt gondoltam, hogy »jó sokáig tartott«, de a kép beleivódott a fejembe, és minden nap velem van. Eléggé felkavaró.” 

Ez arra emlékeztette Emesét, hogy mennyire fontos érzékenynek és nem ítéletesnek lenni, hiszen nem tudhatjuk, hogy mások éppen min mennek keresztül. 

„Lehet ez bármi: áldozathibáztatás, az LMBTQ+-közösség elleni rossz bánásmód, rasszizmus, vagy vallási gyűlöletbeszéd. Nem tudhatjuk, milyen érzés olyasvalaki cipőjében lenni, akit napi vagy heti rendszerességgel bántanak.”

Emese ugyanakkor nem szeretne a ló túloldalára sem átesni, ezért óvatosan áll hozzá a politikai korrektség kérdéséhez.  

 „Az sem jó, ha valaki csak a te frusztrációdon keresztül tud érvényesülni. Persze el kell ismernünk mindenki érzelmeit, de nem szabad ezt kihasználni.”  

„Az Isten szerelmére, bánjunk mindenkivel emberek módjára, és ne kategorizáljuk őket nem, bőrszín, vallás vagy ilyesmi miatt. Amikor a művészetről van szó, ezeknek nem kellene számítania. Ne azért kapjak figyelmet, mert helytelen bánásmódban részesülő nő vagyok, hanem azért, mert egy érdekes előadó vagyok.  Én a szcénát nem olyan szempontból nézem, hogy nők vagy férfiak vannak-e; számomra mindenki egyszerűen művész. Mindenki érdekes művész lehet, függetlenül attól, hogy mi a nemük.”

Genderfluiditás

Emese úgy érzi, sokat változott a zenekarról alkotott kép, amikor megváltozott az együttes összetétele.   

„Amikor Zsófiával elkezdtük a zenekart, több figyelmet kaptunk. Más volt a légkör, amikor két lány volt a színpadon. Mintha csillapodott volna a figyelem, amikor egy fiú-lány duóvá alakultunk.”

„A projekt a fejemben uniszexszé vált, a küllem helyett inkább a zene kapott hangsúlyt, az egész érettebbnek érződött, és teljesen megváltozott a zenekarhoz való hozzáállásom.”  

Emese úgy véli, hogy fluidabbak számára a nemi szerepek és az önkifejezési módok.  

„Néha olyanom van, hogy férfizakóban akarok kimenni, mert erős kapcsolatot érzek a férfibálványaim iránt, másik napon viszont inkább a női oldalamhoz érzem magam közelebb. Szerintem szuper olyan korban élni, amikor mindkét oldalunkat így megélhetjük. Ez a művészet, melynek a megélése teljesen szabadon történhet.”  

Emese művészetének fontos részét alkotják az öltözékek és az ő színpadi megjelenése. Ő maga is csinált már magának öltözékeket és kiegészítőket, valamint divattervezőkkel is dolgozott ezen. A páncélzatok és a maszkok a kedvenc kiegészítői. 

„Minden műsor előtt felmérem, milyen érzés kötődik a fellépéshez, és kialakul egy karakter. Az öltözékeket ezen érzés köré tervezem, és akár hónapokat is el tudok ezzel tölteni, amikor tudom, hogy valamilyen nagy műsor közeleg.”

Emese az öltözékeihez hatalmas inspirációt merít a drag világából. Hatalmas rajongója a drag queeneknek, különösen a drag anyjaként ismert RuPaulnak, valamint a RuPaul’s Drag Race című műsorában versengő drag queeneknek. 

„Sokat tanultam ezektől a művészektől a saját nőiességemről. Egészen elképesztő, hogy egy női ruhába öltözött, gyönyörű sminkkel rendelkező férfi tanít engem a saját femininitásomról, művésziességemről, stílusomról és az önkifejezésem módjairól.”

Nők a zeneiparban 

Emese nem szeret arról beszélni, hogy mitől jó nőnek lenni a zeneiparban. 

„Szoktam gondolkodni azon, hogy vajon mit érhettem volna el egy alternatív univerzumban, ha ugyanazt csinálom, mint eddig, csak férfiként. De ezt sosem fogjuk megtudni. Hasonlít ez a kérdés arra, mint amikor megkérdezik tőlem, hogy milyen érzés egy fülre hallani, ugyanis félig siket vagyok. Egyszerűen annyit válaszolok, hogy nem tudom, mert sosem hallottam sztereóban. Így születtem, ilyen testtel rendelkezem, ezzel kell dolgoznom.” 

Emese szerint a nőknek nem érdemes azokra a sztorikra fókuszálniuk, hogy mennyire nehéz nőként létezni a zeneiparban, és nem érdemes megijedniük a diszkriminációval kapcsolatos borzasztó sztoriktól sem.   

„Nem kell azon aggódni, hogy mi van mások fejében. Aggódjunk csak azon, hogy mit csinálunk, és mit adunk ennek a világnak. Az útra érdemes fókuszálni, nem az akadályokra. Akadályok mindig lesznek, bármerre megyünk. Ha elköltözünk a hegyekbe, hogy egy kolostorban éljünk, ott is lesznek akadályok. Mindenhol szembesülünk akadályokkal és szorongással, magunkkal visszük a szenvedésünket. Csak csinálni kell azt, amit szeretnénk.”

Emese azt tanácsolja a zeneiparban dolgozó nőknek, hogy képezzék önmagukat, és vágjanak bele a dolgokba minél korábban, amint felmerül irántuk a motiváció.  

„Nem érdemes egy percet sem habozni. Ha keményen dolgozol valamin, akkor van rá esély, hogy meg tudsz majd élni abból. Nekem az, hogy félig a B tervben, félig pedig az A tervben élek, a gondolkodásmódom eredménye. Így gondolkodtam a dolgokon már nagyon fiatal korom óta. Ha lett volna valaki, aki azt mondja, hogy kijárhatok magamnak egy karriert a zenében, akkor lehet, hogy tízéves koromtól kezdve keményen dolgoztam volna ezen.”

Skandináv hatások 

Emesének sok ismerete van Finnországról, bár ő maga még sosem járt az országban.  

„Apukám fuvarozási szakmában dolgozik, ezért sokat volt Finnországban, és sok barátom és munkatársam származik onnan. Én magam azonban sosem jártam még ott.” 

Emese sokat tud a finn zenéről is. Fiatalabb korában a HIM együttest hallgatta, és ismeri az olyan finn metálzenekarokat, mint az Apocalyptica és a Nightwish.  

„A finn metál az egész világon ismert, én azonban nem annyira hallgatok ilyen típusú zenét, mindig is jobban tetszett az elektronikus zene. Huoratron elképesztő tehetség az elektronikus zene terén. Szerintem nemcsak a finnországi zene, hanem minden Skandináviából érkező zene remekül hangzik. Meg kell még említenem a norvég Röyksoppot is, a Huoratronhoz hasonlóan fantasztikusan szólnak a mixeik. Nem tudom, mi lehet a levegőben, amitől ennyire jó hangzásúak a mixek, de sok skandináv zenészre tekintünk referenciaként a mixelés terén.” 

A Black Nail Cabaret Finnországban is tervezett fellépni.  

„Imádom a skandináv régiót: nagyszerű emberek, fantasztikus tájak. Szeretnék odalátogatni, ha valaha lesz rá lehetőségem. De vannak terveink a közelben – abban bízunk, hogy novemberben lesz esélyünk Dániában játszani. Rengeteg ország van, ahol még nem jártunk, és szívesen meglátogatnám. Finnország is egyértelműen ilyen. Azt hiszem, van néhány remek fesztivál, ami passzol a zenei stílusunkhoz, és ahová jól beillenénk.” 

A világjárvány sok változást hozott a zeneiparba, különösen a turnézás terén. Emese azonban továbbra is pozitívan áll a dolgokhoz. 

„Valamivel több adminisztrációval jár az utazás. Több a papírmunka és nagyobbak a költségek. Sok mindent bele kell kalkulálni, amit korábban nem kellett. El kell fogadni a változást. Ez egy nagyon jó tanulóidőszak. Én mindent túltervezek, ezért meg kell tanulnom rugalmasabbnak lenni.”

Kicsoda?

Karrier:

– A Black Nail Cabaret nevű dark pop duó énekese és dalszerzője 2008 óta – https://blacknailcabaret.bandcamp.com/ 

 – Szólóelőadóként: Breakaway, EP (2012) és Two, EP (2017) https://emke.bandcamp.com/album/two 

Énekes és/vagy dalszövegíró különböző projektekben: 

Architect (DE) – Mine, album (2013), Planetdamage (HU) – Angst, dal (2016), Junksista (DE) – Freak At Heart, dal (2018), Attrition (UK) – The Great Derailer, dal (2020), SOMAN – C.O.D.E., dal (2020), Fix8:Sëd8 (DE) – tREMORs, dal (2021) 

Hobbik: Olvasás, állatok (különösen macskák), utazás és kirándulás, fitnesz és jóga (nem annyira hobbi, mint kötelező elem).

Inspiráló előadók: Björk, Jehnny Beth, Anni Lennox, Siouxsie Sioux, Zola Jesus, Gazelle Twin, Madonna, Ellen Alian DJ, David Bowie, RuPaul, Violet Chachki, Sasha Velour, Crystal Methyd. 

„Amikor művészként nehéz időszakot élek át, és nem bízok magamban, ezek az előadók inspirálnak.  Turnézás közben néha napi szinten is gondolok ezekre az előadókra.”

Mirjam Ekeund

FinnAgora 

Fénykép: A L PIX https://m.facebook.com/alpixphotos/