„A hónap vendége” novemberben Helena Drdlová, aki az októbert, a FinnAgora jóvoltából, a Valóság Residenssi program keretében Budapesten töltötte. Helena a Helsinki Egyetem PhD hallgatója, a politikai, társadalmi és regionális változásokat vizsgáló doktori program részvevőjeként. Kutatási területe felöleli a Közép- és Kelet-Európai EU tagországok gazdaságpolitikáját, s különösen ezen államok posztszocialista ipari és gazdasági fejlődését.

A vele készült FinnAgora interjúban sok minden szóba került, a gazdaságpolitikától a Nokia telefonokon és a közép-európai folklóron át a budapesti mindennapokig.

Mondanál néhány szót magadról, hol éltél, mit tanultál?

A csehországi Brnóból származom, ami nincs messze innét. Az alapfokú egyetemi képzést ott végeztem, de a mesterfokozatot politikai gazdaságtanból szerettem volna megszerezni. Nem sok európai egyetemen volt ilyen szakirány, a Helsinki Egyetemen igen. Így kerültem Finnországba. De igazából először a Norvégiában töltött Erasmus ösztöndíjam alatt fogalmazódott meg bennem, hogy szeretem Skandináviát, és Finnországban akár szívesen élnék is.

A kevésbé szakavatott olvasóink számára, elmondanád röviden, milyen gazdasági kihívásokkal kell szembenéznie Közép-Kelet-Európának?

Az 1990-es évektől fogva a térség főként az exporton és külföldi befektetéseken alapuló gazdasági modellt követte. Ám a remények, hogy a külföldi tőkebefektetések tudás beáramlást hoznak a helyi lakosság számára, s ezáltal erősebb helyi gazdaságot teremtenek, sosem teljesültek. A külföldi tulajdonú cégek ugyan alkalmaznak helyi munkaerőt, de a megtermelt profit kiáramlik a régióból. Mára lényegében két különálló gazdasági szféra jött létre a régióban: a külföldi és a hazai. A Közép- és Kelet-Európai országok nagy kihívása, hogy áthidalják ezt a rést. A korábbi gazdasági modell lassan szertefoszlik, és a régió újból útelágazáshoz ért: „Merre tovább?”

A demokrácia jelenlegi térvesztése és a populizmus erősödése szintén befolyásolja a gazdasági helyzetet. Az 1990-es években egyszer már túlhaladott emberek és nézetek most újra meghallgatásra találnak, mert bizonyos politikusok felismerték, hogy ily módon lojális választókat szerezhetnek maguknak. Ám ez a „támogatás” nem kölcsönös, mert nem eredményez új munkahelyeket és jobb életkörülményeket. Márpedig fontos, hogy megkérdezzük: Létrejöttek új munkahelyek ezeknek a hűséges választóknak? Jobban élnek most, mint korábban? Mit várnak a jövőtől, mennyire érzik magukat gazdaságilag, anyagilag biztonságban?

Az, hogy elköltöztél a régióból, ahol tanulsz, mennyiben befolyásolta a kutatásodat?

Óriási különbséget jelent. Az általam végzett politikai gazdaságtani mester- és PhD-program sokkal kritikusabb, mint a mainstream egyetemi gazdaságtani tanszékek, és általánosságban, a finn egyetemi képzés nyitottabb az alternatív véleményekre. A posztszocialista országokban a jelenlegi egyetemi professzorok, vezetők, politikusok és döntéshozók ugyanazok az emberek, akik a ’90-es években kidolgozták a jelenlegi gazdasági modellt. Lehet, hogy akkor hittek is ebben a modellben, és lehet, hogy akkor ez volt az egyetlen lehetséges út. Mára azonban ez azt is jelenti, hogy az új nézetek és a változás nagyon lassan tudnak csak teret nyerni. Az, hogy eljöttem az országból, ahol élek, hogy kiléptem a „buborékomból”, nagyon fontos: könnyebben látok meg új nézőpontokat.

Milyen hozzáadott értéket visz egy akadémiai kutatásba a nemzetközi együttműködés, mint például egy rezidens program?

Általában az egyetemi kutatás „zárt térben” zajlik, azaz a világon csak néhány szakértő tud a témáról ugyanazon a szinten beszélgetni. Épp ezért, fantasztikus, mikor lehetőség nyílik a kutatóknak személyesen is együttdolgozni. A koronavírus járvány jól mutatta, hogy a személyes együttműködés sokszor mennyivel könnyebb és hatékonyabb. Hiába az e-mail és a zoom – csak egy bizonyos pontig segítenek. Hasonlóképpen, tudományos összefoglalókat olvasni egy bizonyos országról nem ugyanaz, mint hosszabb időt eltöltetni ott.

Miért jelentkeztél épp egy budapesti rezidens programra? Miért különösen érdekes számodra Magyarország?

Igazából a pillanat hevében született a döntés, de már korábban Magyarországot választottam az egyik esettanulmányként vizsgált államnak, így ez kiváló lehetőségnek tűnt. A jelenlegi magyar kormány erősen intervencionista gazdaságpolitikát folytat, szemben más országok sokkal liberálisabb és szabadpiacibb hozzáállásával. Ez számos érdekes kérdést vet fel, így például a némileg ellentmondásos zöld átmenetet és az autóakkumulátor gyártást. A másik érdekes kérdés, ahogy a magyar állam a közvetlen külföldi befektetéseket kezeli, megpróbálva bizonyos gazdasági szektorokat nemzeti tulajdonban tartani – ez nem nagyon fordul elő más posztszocialista államokban. Cseh szemszögből, hajlamosak vagyunk Magyarországra ismerős kvázi-szomszédként tekinteni, aki közel áll hozzánk. Ám az országot jobban megvizsgálva, számos meglepő és érdekes, tanulmányozásra váró réteg tárul fel előttem.

Miért választottad kutatási területként a posztszocialista gazdaságokat?

Az alapfokú diplomadolgozatomat az autóipari termelési hálózatokról írtam. Egyébként, személy szerint félek a vezetéstől, és semmit sem tudok a kocsikról. A jogosítványomat öt éve szereztem meg és azóta talán ha kétszer vezettem. Ám ez az iparág nagyon sok embernek ad munkát és gazdaságilag kiemelt fontosságú Közép- és Kelet-Európa számára. Ennek ellenére azt találtam, hogy a teljes előállított érték exportálásra kerül. A mesterfokú disszertációm nagyobb léptékben vizsgálta a külföldi tőkebefektetések szerepét a visegrádi országokban, és a doktori disszertációm is ezzel foglalkozik. Megpróbálom átfogóan áttekinteni a térség előtt álló gazdasági kihívásokat.

És te hogyan látod a továbblépést?

A kulcs a jelenlegi duális gazdaság két különálló, külföldi és hazai részének összeolvasztása. Képzett helyi emberekre van szükség, helyi cégek megjelenésére, főként a nagyobb tudást igénylő ágazatokban, nem a gyártó-összeszerelő szektorban. Új költségvetési megközelítésre van szükség ezen a területen. Bár az egyes országokban eltérő mértékben, de már megfigyelhető bizonyos paradigmaváltás e téren. Általánosságban, úgy hiszem, nagyon fontos, hogy az államok átcsoportosítsák az erőforrásaikat olyan célok érdekében, mint az erős zöld technológiai szektor kiépítése.

Érdemes tanulni a finn Nokia példájából. A klasszikus nyomógombos mobiltelefon sokunk számára meghatározó gyerekkori emlék. Ám ez egyszersmind kiváló példája is annak, mikor az egyedi és fejlett technológia okos iparpolitikával párosult, s így képes volt meghódítani a világot.

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan töltöd a szabadidődet Budapesten?

Megnéztem a Parlamentet és sokat sétáltam a belvárosban. Rengeteg gyönyörű épület van Budapesten, és közgazdászként természetesen azon is elgondolkodom, hogy miért nincs több házfelújítás. Az ittlét segít megérteni, hogyan hatnak ki a nagyobb léptékű gazdasági trendek egy-egy város kinézetére.

A családomat is szeretném vendégül látni itt, ki akarom próbálni a híres termálfürdőket, és meg akarok merítkezni a város atmoszférájában. Szeretném jobban megismerni a várost, hogy lehetőleg ne kelljen térképet nézve járkálnom. És, lehetőség szerint, szeretném az ország más részeit is megismerni, Budapesten kívül.

 

A hónap vendége: Helena Drdlová

Lakóhely: Helsinki, illetve 2024 októberében Budapest, Valóság-residency

Foglalkozás: a Helsinki Egyetem PhD hallgatója

Végzettség: globális politikai gazdaságtan, mesterfokozat (MSc)

Hobbik: utazás, finn néptánc, kreatív írás - Helena két cseh tudományos fantasztikus könyv szerzője.
Ajánlott olvasmány mindenkinek: a Vaják (The Witcher) regényfolyam, „függőséget okozó” bevezetés a közép-európai fantasy irodalomba.

 

Beszélgetőtárs: Cecilia Fewster