Áprilisban részt vett a FinnAgora által szervezett, Válj láthatóvá a munkában – a női szakmai indentitás megtalálása című Finnovation-szemináriumon. Milyen élmény volt önnek ez az esemény?

 

Nagyszerű és megerősítő! Örülök, hogy közönség előtt beszélhettem ezekről a témákról, illetve annak, hogy résztvevőként is jelen lehettem és másokkal megismerkedhettem. Nagyon fontos, hogy összejöhessünk mindezen dolgok mentén és interakcióba kerülhessünk egymással, mert így jöhetnek létre olyan találkozások és pillanatok, amelyek teret, lehetőséget adnak a rácsodálkozásra, a kérdezésre és a tanulásra.

Igazán kellemes élmény volt workshopot vezetnem. Úgy tapasztalom, akkor lesz önbizalmunk a gazdaságról vitát folytatni vagy véleményt alkotni, ha közösen elkezdjük feldolgozni azt a kollektív traumát, amit nőkként bizonyos szinten magunkkal hordozunk; az elgondolást, hogy a gazdaság a férfiakra tartozik, és általában ők beszélnek róla. Finnországban 100 évvel ezelőtt a házas nőknek még csak tulajdonuk sem lehetett, vagyis olyan transzgenerációs tapasztalatról van szó, amit fontos szétszálazni. Mindig jó, ha erre sor kerülhet.

Jó volt megismerkedni a FinnAgora tevékenységével is, és külön örülök annak, hogy találkozhattam Borsi Zsófival és Nagy Dorinával a Lazy Women Kollektívából. Elképesztő, milyen remek munkát végeznek.

 

Mit szeretnél, mit vigyenek magukkal a résztvevők a beszédedből és a műhelyből, amit tartottál?

Azt a gondolatot, hogy a gazdaság nem csak a férfiak dolga. Nagyon egyenlőtlen a gazdasági rendszerünk és hagyományosan a fehér férfiaknak kedvező módon épült ki, de minden nemnek és népcsoportnak lehetősége van helyet teremteni magának a róla folytatott párbeszédben. Remélem, sikerült megerősítenem és növelnem az önbizalmat ahhoz, hogy merjünk állást foglalni, kritizálni, megkérdőjelezni, és ne tekintsünk mindent feltétlenül magától értetődőnek.

 

 

Elmondása szerint ön az első feminista közgazdász Finnországban. Mi az a feminista közgazdaságtan, és miben tér el a hagyományos közgazdaság-felfogástól?

A feminista közgazdaságtan az 1980-as években kezdett kialakulni, alapítóanyjaként az új-zélandi Marilyn Waringot tartják számon. A magyarul meg nem jelent If women counted (1988) című művében arról ír, hogy a neoliberális gazdasági elmélet nem veszi figyelembe a nőket, a fizetetlen gondozási tevékenységet és a gyakran a nők vállára háruló láthatatlan munkát. A feminista gazdasági elmélet hagyományosan sokat foglalkozik a nemek közötti egyenlőtlenséggel, de az utóbbi évtizedek során a környezetvédelmet is beemelte a témái közé.

A hagyományos makroökonómiát a gazdasági válság után, a 2010-es években kezdte sok kritika érni azzal kapcsolatban, hogy az általa nyújtani tudott modellek nem tudnak érdemben választ adni a környezetvédelem vagy az esélyegyenlőtlenség kihívásaira. A feminista közgazdaságtan megkérdőjelezi az állandó növekedés gondolatát: azt, hogy a vagyon mintegy varázsütésre a munkavállalók ölébe hullik majd aszerint, ahogyan a részvénytulajdonosok a saját vagyonukat növelik. Vagyis kétségbe vonja a neoklasszikus gazdaságtudomány alapgondolatát, a jólét leszivárgását (trickle down effect).

A feminista közgazdaságtan röviden jobban tekintetbe veszi a nemek közötti egyenlőség, a jólét és a környezetvédelem témáját, mint a hagyományos neoklasszikus gazdasági felfogás. 

 

Vezető közgazdászként dolgozik a Finnországi Szociális és Egészségügyi Szervezetetek Ernyőszervezeténél. Mi az, amit fontosnak tart a jóléti társadalom megvalósulásával kapcsolatban?

Az északi országokban és Finnországban hagyományos az volt a jóléti állam kiindulási alapja, hogy vigyázunk a gyengébbekre, és hogy egy társadalom pont olyan erős, mint a leggyengébb helyzetben lévő tagja. A saját munkámban arra próbálok meg koncentrálni, miképp lehetne mindezt meg is valósítani, különösen a gazdaságpolitika révén.

A neoliberális gazdasági felfogással inkább az eladósodásra vagy a piaci reakciókra figyelünk oda, és nem azzal foglalkozunk, milyen állapotban van a társadalmunk – hogy vannak az állampolgárok, miként szerveződik a jóléti, vagy szociális és egészségügyi ellátás, hogyan működnek a mentálhigiénés szolgáltatások és mennyire vagyunk tekintettel a környezetünkre. Igyekszem kétségbe vonni az előbbi elgondolást, és arra törekszem, hogy a munkám során előtérbe helyezzem az említett témákat. 

 

Ön roppant inspiráló előadó. Mi az, ki az, aki viszont önt inspirálja?

Az utóbbi időben Sanna Marin volt rám nagy hatással. Sikerült felépítenie egy valóban szakértői és előrehaladó brandet, de mégis mer önmaga lenni. Bátor és nem mentegetőzik, táncol, merészen véleményt nyilvánít a dolgokról és néha egészen radikális meglátásokkal is előáll. Ritkán látni hasonló példát női vezetők esetében, és mindennek tetejébe még fiatal is. Nagyon inspirálólag hat rám!


Van olyan jelenleg zajló projektje vagy terve, amiről szívesen beszámolna?

Jelenleg épp egy könyvet írok. Az a célja, hogy feltárja a gazdaságnak éppen azt a férfias mibenlétét, amiről beszéltem – honnan fakad, miért találunk még mindig kevés nőt a közgazdaságban, és mit lehetne ezzel kapcsolatban tenni. Áttekintem a különböző gazdasági izmusokat is, azaz a nálunk jellemző neoliberális vagy neoklasszikus gazdasági hegemóniát, és a különböző, ezt megkérdőjelező iskolákat, mint a feminista közgazdaságtant vagy a jóléti közgazdaságtant. Szeretném népszerűsíteni és közelebb vinni ezeket a témákat az emberekhez, egyfajta tudatosságot kialakítani velük kapcsolatban. Azt remélem, hogy a könyvet elolvasva az olvasó nagyobb önbizalmt érez majd a gazdaságról folytatott beszélgetésekben való részvételhez. 

Kicsoda?

Anni Marttinen kögazdász,a Finnországi Szociális és Egészségügyi Szervezetetek Ernyőszervezetének, a Soste ry:nek vezető közgazdásza. Korábban a Finn Pénzügyminisztérium, a Finn Nemzeti Bank és a Központi Európai Bank munkatársa. Marttinen ismert szereplő a közösségi média platformjain, ahol gazdasági témájú tartalmakat hoz létre hozzáférhető módon megfogalmazva.