Ambrosius metropolita (eredeti neve Risto Jääskeläinen) sok mindenben vett részt élete során.

„Egy kis határmenti faluból, Tohmajärviből származom. Az általános iskola után Joensuuba költöztem, ahol elvégeztem a középiskolát. Az érettségit követően a Helsinki Egyetemen megkezdtem teológiai, majd nem sokkal később társadalomtudományi tanulmányaimat."

„Amikor Helsinkibe költöztem tanulni, nem igazán tudtam eldönteni, melyiket válasszam: a teológiát vagy a társadalomtudományokat. Mindkettő vonzott – nem azért, mert fel akartam készülni egy adott szakmára, hanem mert szerettem volna mélyebben megérteni az élet misztériumát. A társadalmi kérdések mindig nagyon érdekeltek.

A hittudományi kar elvégzése után Ambrosius azon gondolkodott, merre tovább.

„Arra gondoltam, hogy mivel sem családom, sem diákhitelem, az átlagos polgári élet és a családalapítás.még várhat, inkább elindulok világot látni. Amikor megkaptam a teológusdiplomámat, egy egyházi hetilapban találtam egy felhívást az evangélikus egyház magyarországi ösztöndíjáról. Megpályáztam, és egy évre Budapestre költöztem.”


Életbiztosítás a reálszocializmus ellen

„Magyarországon az Evangélikus Teológiai Akadémia kollégiumában laktam, ahogy a többi hallgató. Lehetőségem volt megismerkedni a helyi egyházi élettel, minden második hétvégén ellátogattam valamelyik evangélikus gyülekezetbe.”

„Mivel társadalomtudományi tanulmányaimból már csak a szakdolgozat hiányzott, úgy döntöttem, hogy Magyarország politikatörténetéről fogok írni. Az egyik téma, ami hamar rám talált, Kun Béla népköztársasága és annak valláspolitikája volt. Rövidéletű szocialista kísérlet volt, amit gyorsan levertek. Érdekes téma.

„Sokat ültem a szótárammal a Magyar Országos Levéltárban, és anyagot gyűjtöttem. Miután hazatértem Finnországba, a magyar forrásokból összegyűjtött anyag alapján megírtam a szakdolgozatomat.”

A Magyarországon eltöltött év más módon is nyomot hagyott Ambrosiusban.

„Egy szocialista társadalomról volt szó, amelyben teljesen mások voltak a viszonyok, mint az akkori nyugati országokban. Az 1970-es években a finn egyetemisták körében nagyon erős baloldali elköteleződés volt jellemző. Engem ez nem érintett meg. Egyébként sem volt semmilyen határozott politikai meggyőződésem. De az is igaz, hogy magyarországi tapasztalataim jó életbiztosítást jelentettek a reálszocializmus ellen.”

 

Az államegyház és a politikai hatalom problematikus kapcsolata

„Későbbi életem szempontjából fontos volt az is, amikor megértettem, milyen hitelesen képviselheti egy kisebbségi egyház a korai egyház szellemiségét, és hogy a legtöbb esetben mekkora probléma lehet az államegyház és a politikai hatalom összefonódása.”

„Az, hogy kisebbségi helyzete miatt mennyi mindent kellett elszenvednie a magyarországi evangélikus egyháznak, emlékeztetett a finnországi ortodox egyház helyzetére. Sok hasonlóságot vettem észre a tapasztalatok terén, hogy hogyan látja az egyház saját társadalmi szerepét a szekularizált világban, valamint más egyházakhoz viszonyítva."

„Amikor Magyarországon elszakadtam az államegyház éthoszától, az ortodox vallás konkrét alternatívaként jelent meg számomra. A keleti misztika korábban is érdekelt, de nem éreztem vallási értelemben otthonomnak.”

„A Magyarországon töltött év fontos magvakat vetett el ehhez a folyamathoz. Szoktam is mondani magyar püspökkollégáimnak, hogy ti tettetek ortodoxszá.”

„Nem vagyok kritikus viszonyban az evangélikus egyházzal. Ez az én lelki fejlődésem volt. Csak haladtam a saját utamon.”


A valamói kolostor felvirágzása

Miután csatlakozott az ortodox egyházhoz, Ambrosius a valamói kolostorba ment szolgálni, akkor még mint Kristoforos testvér. 1977 februárjában Paavali érsek magához hívta Kuopióba, és kinevezte a kolostor pénzügyi vezetőjévé.

„Amikor elkezdtem a munkát Valamóban, a kolostornak 200 000 márka adóssága volt. Amikor 11 évvel később püspök lettem, az adósság meghaladta a 20 milliót.”

„Nem volt választásunk: vagy bezárjuk az egészet, vagy építünk valami újat. Akkoriban épült minden kőépület, ezek máig használatban vannak.”

„Már akkor is látszott, hogy az ortodox vallás sokakat érdekel, sok látogatót vonz. Úgy gondoltam, sokkal jobb, ha a vendégeknek szállást is tudunk kínálni és lehetőséget az elmélyülésre. Mivel amúgy is volt rá igény, az 1980-as években segítettem egy helyi népfőiskola elindítását is.”


A kolostortól egyházmegyei vezetőig

Valamo után Ambrosius először Joensuuba került 1988-ban, ahol a finn ortodox egyház segédpüspökeként szolgált. 1996-ban az oului, majd 2002-ben a helsinki ortodox egyházmegye püspöke lett.

Ambrosius szerint az ortodox egyház sok szempontból hagyományosabb és konzervatívabb, mint a nagy protestáns egyházak, köztük az evangélikus. Másrészt az ortodox egyház lelki és teológiai értelemben is megőrizte a hagyományos egyházi megközelítésmódot, a racionális vallásfelfogás nem hatotta át annyira, mint más egyházakat.

„A finn ortodox egyház sok tekintetben a legprogresszívabbak közé tartozik az ortodox egyházak között. Például demokratikus igazgatási rendszerünk van, ami nincs egyetlen kelet-európai ortodox egyháznál sem."

„Ami az egyház működését illeti, például a női papokat, erről különböző nézetek léteznek. Én magam úgy vélem, hogy ez egy nyitott kérdés. Nem gondolom, hogy kizárt lenne, de sok ortodoxnak – és még több katolikusnak – más erről a véleménye.”


Pályafutása során Ambrosius kritikával is találkozott.

„Fontos, hogy az ember igyekezzen mindig előrenézni, és képes legyen lelki vezető maradni. Azok a kritikus hangok, amelyekkel egyházunkban találkoztam, nagyon kis csoport véleményét fejezték ki. Bátornak kell lennünk, és azt tenni, amit fontosnak tartunk.”


Második otthon Magyarországon 

Ambrosiusnak még ma is van kis lakása Budapesten. „Nyaralónak hívom, mert betölti a nyaraló minden funkcióját.”

„Magyarország volt az első külföldi kiküldetésem. A vidéki Magyarországot járva meghatott, hogy az emberek milyen szeretettel, sőt csodálatral viszonyulnak Finnországhoz. Magyarországon otthon éreztem magam. Amikor paprikás csirkét eszem, és magyar bort iszom, kedvem támad, hogy azonnal odautazzak.”

„Mindig azt tanácsolom a Magyarországra utazó barátaimnak, hogy amikor boltba vagy borozóba mennek, a második mondatban említsék meg, hogy Finnországból jöttek. A kiszolgálás és a légkör azonnal javulni fog.”

Ambrosius emlékeztet arra, hogy Magyarország súlyos történelmi terheket hordoz. „Nagyon erős feudális társadalom volt. A demokráciát csak a kommunizmus összeomlása után kezdhették kipróbálni.”

„A jelenlegi hatalomgyakorlás szélsőséges jelenségei valóban problematikusak, de nem tartom őket túlságosan veszélyesnek.

Ambrosius bizakodó Magyarország jövőjével kapcsolatban. „A civil társadalom folyamatosan fejlődik, és hiszem, hogy egy sokkal humánusabb és emberközpontúbb irányba halad.”

 

Ki ő?

Név: Metropolita Ambrosius (Risto Jääskeläinen)  

Pályafutás: teológia MA (1968), társadalomtudományi MA (1972), ösztöndíjas Magyarországon (1969-1970), kutató a Cambridge-i Egyetemen Nagy-Brtitanniában (1971-1975), evangélikus lelkészszentelés (1969), hittantanár a Helsinki Líceumban (1970-1971), előadó (1974) és docens (1975-1976) a Joensuui Főiskolán, 1975-ben kilépett az evangélikus egyházból, és csatlakozott az ortodox egyházhoz, a valamói kolostor pénzügyi vezetője (1977–1988), majd  helyettes vezetője (1986–1988), Joensuu püspöke (1988–1996), 1996-tól az oului, 2002-től a helsinki ortodox egyházmegye püspöke, 1996 óta a finn ortodox egyháztanács tagja, 2016 óta a FinnAgora Alapítvány elnöke.

Hobbi: művészet, történelem és misztika

„A művészet és a szépség, az olvasás, a történelem és a misztika mind közel állnak hozzám. Nem birtoklásvágyból gyűjtök műalkotásokat, hanem mert annyi szépséget és szentséget közvetítenek.”

 

Eero Yrjö-Koskinen

FinnAgora