Riikkamari Muhonen, az intézet igazgatója

 

Hihetetlenül sűrű és hihetetlenül szórakoztató volt az idei év! Szerintem annyi fénypontja volt, hogy lehetetlen közülük csak egyet választani. Mivel meglehetősen kalandvágyó természet vagyok, talán leginkább mégis a Magyarországon kívül megvalósított, kisebb projektek maradtak meg bennem, amelyek nagyon lelkes közönséget vonzottak.

 

Márciusban Belgrádban vagy százan jöttek el, hogy meghallgassák a finnországi kisebbségi nyelvek témájában szervezett beszélgetéseinket. Májusban az a megtiszteltetés érte Finnországot, hogy az erdélyi Sepsiszentgyörgyön szervezett SepsiBook könyvvásár történetének legelső díszvendégországa lehetett; Sofi Oksanen és Timo Parvela díszvendégírók pedig egyenesen közönséghisztériát váltottak ki! S az év vége felé, novemberben a romániai Jászvásár egyetemi könyvtárában a finn oktatásról szervezett közönségelőadás körülbelül száz érdeklődő hallgatót vonzott, és élénk beszélgetéseket eredményezett.

 

Öröm és megtiszteltetés volt mindezeken a helyeken a finn kultúra számos lelkes barátjával találkozni, és remélhetőleg a találkozások 2026-ban is folytatódnak majd!

Nuutti Päällysaho, kulturális producer:

 

Első budapesti évem számos felejthetetlen találkozást és kalandot kínált. Nehéz csak egyet kiemelni a sok esemény közül. Az egyik legszebb a Heavy Lace/Súlyos csipke című kiállítás volt, ami egyben a legelső kiállításrendezésem is volt Budapesten. A finnországi Roma Kultúra Múzeumával együttműködésben valósult meg, és csodálatos kiállító teret találtunk neki a Bura Galériában.

 

Számos kanyar után érkeztek meg az alkotások Budapestre, egyenesen a Berlini Biennáléról. A kiállítás darabjait a Prágából ideutazó kurátorral, Katariina Lillqvisttel és a tervezővel, Sebastian Derkerttel közösen helyeztük ki. Kapcsolatban maradtunk és megismerkedtünk egymással az év során, szeretnénk a jövőben is együttműködni. Remélhetőleg további közös projektekre keríthetünk majd sort mind a Roma Kultúra Múzeumával, mind a Bura Galériával!

 

A fókusz azonban már a közelgő Finn Filmnapokon van, amit 2026. februárjában tartunk. Alig várom, hogy bemutathassam a filmfesztivál programját!

 

Linn Svanberg

 A budapesti ősz számtalan felejthetetlen emléket és tapasztalatot kínált számomra. Mégis van egy, ami kétségkívül a többé fölé magasodik: az Inota Fesztivál, ahová magyarországi ittlétem második hetében látogattam el egy forró augusztusi éjjel.

 

A kiállítást egy elhagyatott hőerőmű területén tartották, ahol számos művész hatalmas, hipnotikus fényművészeti alkotását és installációját mutatták be az erőmű belső és külső tereiben. Az egyik Niko Tianen finn fényművész Dekoherencia című műve volt. Soha nem láttam még ehhez hasonlót!

 

Az Inotáról való hazajutás váratlan leckét adott a Budapesten kívüli közlekedésből – és a magyarok segítőkészségéből! Kiderült ugyanis, hogy aznap éjjel nincs buszjárat Inotáról. Szerencsére néhány barátságos környékbeli a megmentésünkre sietett és elvitt minket a kollégámmal a legközelebbi vasútállomásra.

Ilona Saarinen, az őszi szezon EDUFI-gyakornoka

 

Az egész budapesti ősz felejthetetlen pillanatok és szórakoztató események sorából állt, de ha választanom kell, akkor Sanna Hukkanen Finnugor Képregények című kiállítása és magyarországi látogatása számomra a fénypont!

 

A képregénykiállítás témája roppant érdekes és nagy hatású volt. Sok új dolgot tanultam Hukkanentől a finnugor nyelvi kisebbségekről és a képregényről, mint az aktivizmus

eszközéről. Évek után újra feléledt a téma iránti személyes érdeklődésem a projekt ideje alatt.

 

Itt-tartózkodása során Hukkanen egyetemi előadásokat tartott Magyarország-szerte, én pedig együtt utazhattam vele és Riikkamarival a Szegedi Tudományegyetemre. Holtfáradt voltam aznap, de útitársaim az egész vonatút során folyamatosan nevettettek. Az egyetem Finnugor Tanszékének munkatársai nagyon szívélyesen fogadtak minket, és megmutatták a várost is. A szegedi halászlé a legfinomabb magyarországi étel, amit idáig ettem!

 

Borbála Buzás 

 

Számomra 2025 csúcspontja a Múminok 80. évfordulója és az ebből az alkalomból megrendezett Múmin fesztivál volt. Már 2014-ben részt vettem az első Múmin fesztivál szervezésében a Skandináv Ház önkénteseként, így óriási megtiszteltetés volt, hogy ismét felkértek a jubileumi év kapcsán — ezúttal a FinnAgora csapatának tagjaként. A rendezvény megszervezése mögött komoly csapatmunka állt, melyben a Finn Nagykövetség részéről Peregi Dóra, a Skandináv Háztól pedig Maár Dorina vettek részt velem együtt.

 

Az eseményt az egész család számára terveztük, így közösen állítottunk össze egy olyan programot, amely mind a gyerek-, mind a felnőtt közönséget igyekezett megszólítani. Ehhez a tökéletes helyszínt Óbudán találtuk meg: az Esernyős Kávézót és a Szindbád rendezvényhelyszínt. Az esemény nagy siker volt, amivel a több mint 300 fős közönségen kívül az előadók és az egész csapatunk is elégedett volt, és örült, hogy részese lehetett a Múminok ünneplésének. Már most várom a következő Múmin fesztivált!

Rebecka Vilhonen

Nekem Sofi Oksanen Szamócaföld című darabjának budapesti bemutatója volt az év fénypontja. A darabot felolvasószínházi formában mutatták be Trömböczky Napsugár rendezésében a Stereo Művházban, a VIII. kerületben. A darab témái, a szexuális kisebbségekkel való bánásmód Oroszországban és az úgynevezett „átnevelő terápia” nem csak Magyarországon, hanem odahaza, Finnországban is aktuálisak. Ezért fontos, hogy a FinnAgora bátor tevékenységet folytat és fel mer vetni olyan témákat, amik nem mindig jutnak felszínre a társadalomban.