< Back

Filmek, önazonosság, tanulságok és hogy miért is nem lett öltönyös A hónap vendége Horváth András

2021.6.24 16.15 - 2021.7.26 16.15

Nem titok, hogy nagy rajongója vagy a finn filmeknek. Mi érdekes még szerinted Finnországgal és a finn kultúrával kapcsolatban?

Messzebbről kezdem egy kicsit, mert én alapvetően az észt filmekbe voltam szerelmes és ott találkoztam a finn kultúrával is behatóbban, az észtek voltak azok, akik behúztak ebbe a világba. Eleve Finnország földrajzi elhelyezkedése is érdekes, szerintem sokkal élhetőbb klímájuk van, mint a miénk, náluk van igazi tavasz, ami nálunk például nincsen. Nagyon sok víz van és ezzel összefüggésben én úgy képzelem el - egészen sztereotipikus módon -, hogy minden finnek van egy kis vízparti házikója, mellette egy szaunával, azután pedig csobban egyet a jéghideg tóban. A szaunakultúrát persze mindenki ismeri, úgyhogy ez adott. 

 

Aztán ott van az, amiről már sokat beszélgettünk, hogy milyen toleránsnak és elfogadónak tűnnek a finnek kívülről. Nyilván ott is vannak problémák, de politikailag korrekten próbálják ezt elintézni, minél magasabbra mész, ez annál jobban látszik. Tehát nem tudnál elképzelni egy olyan miniszterelnököt, mint a miénk. Gondolom ott is van egy hangos kisebbség, de talán nem ez a jellemző, a tolerancia része az is, hogy ők hallathatják a hangjukat. Ami viszont ezzel párosul, és ami miatt számomra furcsák a finnek az az, hogy kicsit túl visszahúzódóak. Félénknek nem nevezném őket, de te sokat éltél Finnországban, mit gondolsz erről?

 

Szerintem itt a privát szféráról van szó inkább, amit nem osztanak meg bárkivel. A magyarokhoz képest nagyon erősen leválasztják a munkát és a magánéletet egymásról.

Én tovább megyek, mert én nehezen tudok elképzelni valódi intimitást. Lehet, hogy hülyeséget mondok, de mondjuk egy párkapcsolat teljesen más lehet, mint nálunk. Ez biztosan temperamentum kérdése is.

 

Voltál már Finnországban?

Nem sajnos, ez egyelőre kimaradt számomra, viszont nagyon jó lenne. A mostani cégemnél, ahol dolgozom lett volna rá lehetőség, de sajnos közbeszólt a járványhelyzet. Remélem, jövőre sikerül összehozni.

 

Hogyan kerültél a kulturális szférába?

Ez egy klasszikus létra volt, amit megmásztam. Valahogy megtaláltuk egymást a Toldi Mozival, ami abban az időben még nem volt egy ennyire sikeres mozi, annak ellenére, hogy már akkor is nagyon nagymúltú volt. Én egyszer csak bekeveredtem oda, előszőr még mint vendég, aztán ott is maradtam. Életemben nem gondoltam volna, hogy én egy moziban fogok dolgozni és filmekkel fogok foglalkozni, ez teljesen spontán jött.

 

Hosszú évekig sikeresen vezetted Budapest egyik legismertebb moziját, a Toldi Mozit. Milyen tanulságokat vontál le azokból az időkből?

Mivel senki nem tanított meg erre, viszont ismertem a mozi történelmét, így tudtam egyfajta folyamatosságot adni a dolgoknak, úgy, hogy közben próbáltam közönséget is szervezni. Szerettem volna felfuttatni a mozit és megtalálni a helyét az art mozis szcénában. Ez egyébként nem volt tudatos tervezés, inkább intuitív voltam. Van egy női fele a lényemnek, ami próbál a megérzéseire támaszkodni, ami legtöbbször be is jött. 

Abból az időszakból csak tanulságok voltak, amiket az életem egy másik szakaszában biztosan fogok tudni kamatoztatni. Nem olyan értelemben, hogy mit kellett volna másképp csinálni, én ezzel nem foglalkoztam. A sokat emlegetett tolerancia mindig megvolt, de én nem voltam egy jó vezető, mondhatjuk úgy is, hogy nagyon szar vezető voltam. Minden elé a mozit helyeztem, ez volt számomra a legfontosabb. Akkor nem érdekelt, hogy a többiek mit gondolnak erről, vagy az, hogy nekik van egy életük, mert nekem nem volt más életem. Az otthonomnak éreztem és mindent beáldoztam érte. Ez egy hatalmas tanulság például, hogy ezt lehet másképp is csinálni. 

A másik az az, hogy az ott kialakult munkakapcsolatok nem szimplán munkakapcsolatok voltak, hanem nagyon sok barátság is kialakult időközben. Ez nem egy mesterkélt dolog volt, hanem a természetemből fakadóan történt. Sok jó kapcsolat a mai napig meg is maradt. 

 

Művész moziként lehetséges-e "eladni magunkat"? Melyek azok az értékek, amelyeket az ilyen moziknak képviselniük kell ahhoz, hogy hitelesek maradjanak?

Nagyon fontos az önazonosság szerintem, nem csak a művész moziknál, hanem mindenhol. Hinned kell benne és szeretned kell, anélkül nem fog menni. Szerintem nem kell eladnod. Ha valamit hitelesen csinálsz és szereted, és ami ott történik, az jó, akkor nem kell neki semmilyen reklám. Mert egy idő után szeretni fogják mások is. Direkt nem tukmálnék senkire semmit, ezt is megtanultam, hogy annál visszásabban sülhetnek el dolgok. 

 

Akkor az önazonosság nem csupán egy közhely, hanem valóban működik, akár az üzletben is?

Szerintem igen. Csak hogy politikai példával éljek, drága miniszterelnökünk is olyan, hogy folyamatosan veri a mellét, hogy megoldottunk mindent, miközben mi tudjuk, hogy szar. De annyit költ propagandára, aminek a pénznek a fele elég lenne arra, hogy a valós problémákat megoldja. Így még csak kampányolnia sem kéne, hanem megnyerné a választásokat, hiszen minden rendben van az országban. Nem reklámra kell költeni, hanem a problémák megoldására. 

Egy mozinál is ugyanez van. Ha te olyan programot tudsz adni az embereknek, amit igazán szeretnek, ami igazán egyedi és valahol megtalálja őket és mindezt tiszta szívedből csinálod, akkor szerintem nagy baj már nem lehet. Végül is a mai napig működik a mozi, a műsor struktúrája nagyjából ugyanaz, leszámítva persze az elmúlt évet a járvány miatt. Én azt hiszem, hogy jó útra tettem, mert ugyanazon a vágányon halad, mint amin elindítottuk. Nyilván ebben voltak partnereim és segítőim, de az összes fesztivált, rendezvényt, eseményt és alkotócsoportot organikusan húztam be. 

 

Melyek szerinted egy jó film legfontosabb elemei? Mitől lesz egy film jó?

El kell hinnem, ami történik. Sajnos nagyon sok színész skatulyába került, amiből nem tud kimászni. Már nem működik az, ami 20 évvel ezelőtt, hogy egy filmet el lehet adni azzal, hogy ki rendezte vagy ki szerepel benne. Ezek az idők már elmúltak, nem lehet már olyan egyszerűen átverni a nézőket. Az illúziónak tökéletesnek kell lennie. Meglepő módon ez az animációs filmeknél nagyon jól működik, mert ott el tudod engedni azt, hogy amit látsz, az a valóság, mert már az elején úgy ülsz be a filmre, hogy ez nem valóság. Így olyan dolgok történhetnek meg, amik egy játékfilmnél nem. Nem azok a jó filmek, amiket elfelejtesz egy nap alatt, hanem ami még akár hetekkel később is bevillan. 

 

Mely filmek voltak a leginspirálóbbak vagy a legmaradandóbbak számodra, és miért?

Animációs filmekben még mindig Miyazaki a nagy szerelmem, bármelyik filmje. És az a nagyszerű ebben az öreg rendezőben, hogy iszonyatosan érti a lelkeket, főleg a gyerekekét. Ha tudsz élvezni egy Miyazaki filmet, akkor biztos, hogy nem veszett ki belőled a gyerek. A Wes Anderson filmeket is nagyon szeretem. Egyébként iszonyú sok filmet meg kellett már néznem naponta és volt, amikor ez már teher volt. Ha megnézed a fesztiválok után, hogy az újságírók mit írnak, annak a felét sem szabad elhinni. Annyira függ attól, hogy hanyadik film volt, amit aznap láttak.

 

Mit várhat a mai filmkészítő a közönségtől, és mit várhat a közönség a filmkészítőktől?

Én nem vagyok filmkészítő, úgyhogy nem láthatok a fejükbe. De ha hasonló attitűdöt vesznek fel és úgy akarják illúzióba ringatni az embereket, hogy az hihető legyen - most mindegy, hogy drámáról vagy komédiáról van szó - akkor a legfontosabb, hogy maga a sztori alapvetően jó legyen. Egy egész estés drámában általában a tizedik és a huszadik perc között történik valami olyan, ami visszafordíthatatlan, ez már önmagában egy recept. Ha ez még úgy is van becsomagolva, hogy minden karakter hihető, akkor szerintem nyertek.

 

A közönség változott szerinted az elmúlt 20 évben?

Már csak az elmúlt másfél évben is rengeteg minden változott. Az on-demand szolgáltatók, mint a Netflix és az HBOgo ebben az időszakban hatalmasat kaszáltak. Megvásároltak mindenkit. Én őszintén szólva nem is tudom, hogy mi lesz a mozival. Én nem akarok károgni, de szerintem az emberekben nincs már meg a vágy, hogy elmenjenek egy moziba. 

Mennyire lett kitolva az ingerküszöb? Mi az a film, ami miatt valaki elmegy a moziba? Nem is tudom, mit kell ma csinálni ahhoz a vásznon, hogy az ember bemenjen. Pláne hogy az utóbbi időben csak online nézhettünk filmeket. Nem tudom, mit kéne csinálniuk a kis független filmgyártóknak és a forgalmazóknak ahhoz, hogy emberek bemenjenek újra a moziba. Én szkeptikus vagyok. 

Szerintem minden művészmozinak megvan a saját törzsközönsége, akik vissza fognak térni.

A művészfilmes szcénát nézve fiatal közönsége szerintem a Cirkónak és a Toldinak van. Az összes többinek öregedő a közönsége. A Toldinak szerencsére sikerült megújítania a közönségét. Nagyon egyszerű sztorija van annak is egyébként. Be kell vonni őket, derüljön ki, hogy ők is alkotók. Nézd meg a Friss Hús Filmfesztivál például. Fiatal rövidfilmesek munkáiból készül az egész műsor és csak az ő közönségük már megtölti a nézőtereket. 

 

Akkor a részvételi kultúra a válasz igazából?

Igen, de nézzük meg a többi mozit is. Cinema City? A nagy mozikban a blockbusterek a jellemzőek, ott az a lényeg, hogy az egyre magasabban lévő ingerküszöböt átüssék. Ez a recept, de ezt a végtelenségig nem lehet csinálni. Aztán ki tudja, lehet jön egy baromi minimalista szuperhősös film. De azzal már a közönség is cserélődne. 

 

Különböző kreatív területeken dolgoztál, különböző szerepekben, jelenleg mivel foglalkozol?

Egy finn tech cégnek dolgozom, aminek ugyan nincsen köze a kultúrához, de amiket máshol megtanultam, azokat itt is tudom kamatoztatni, ahogyan az intuitív természetemet is. Nem változtam meg, nem lettem corporate, nem lettem öltönyös. Igazából még mindig nincs öltönyöm - remélem, nem is lesz rá szükség. A vér nem válik vízzé. Én mindig próbáltam hű maradni magamhoz. 

 

Van olyan személyes szerelemprojekted, amin jelenleg dolgozol?

Szeretném megfőzni a világ legtökéletesebb lager és stout sörét (mosolyog), sajnos ez nem egyszerű. Sok minden kell hozzá, a beszerzés, az alapanyagok, a technológia, az anyagi befektetés része és még sorolhatnám.

 

Mi a véleményed a jelenlegi magyarországi kulturális színtérről? Hogyan változott az elmúlt 15 évben?

Egyértelműen rossz irányba változott, de ezt mindannyian tudjuk. Amióta kedvenc kormányfőnk kultúrharcos is, azóta egyre szarabb a helyzet. Mindent megpróbálnak bekebelezni, az egyetemeket, a költőket, mindent. Hál’istennek nagyon hosszú a sora azoknak, akiket soha nem lehetne megvenni. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, magánkiadású könyvek, földalatti mozgalmak, zine-ek.

 

Ez visszafordítható szerinted?

Az idő miatt nem, de változás az lehet. Hogy milyen károkat okoz? Az a baj, hogy olyan durva szakadékot sikerült ásni a két fél közé, hogyha valakiről kitudódna, hogy jobboldali kötődésű író, művész, vagy színész, akkor már nem is érdekelne, hogy mit csinál. Azt érzem, hogy arról az oldalról hiányzik a spiritusz, a humor és csomó esszenciális tényező. Ez így olyan lesz, mint víz nélkül levest főzni. Jó kérdés az is, hogy mennyire kell a művészeknek politizálniuk. Senki nem üldözi a keresztény konzervatív kultúrát Magyarországon. Senki. Ez egy hazugság.

 

Van olyan itthoni kulturális projekt vagy kezdeményezés, amit jelenleg érdekesnek és előremutatónak tartasz?

Eléggé kikerültem az utóbbi időben a véráramból. Úgy látom, hogy az összes ilyen kezdeményezést most próbálják csírájában elfojtani. Ezt a kérdést tedd fel újra másfél év múlva nekem a választások után. Ami nagyon tetszik nekem, azok az alulról jövő, grass roots kezdeményezések. Ha te szeretnél valamilyen tartalmat fogyasztani, akkor te magad fizetsz érte és a művész ebből eltartja magát. Innentől kezdve abszolút független és erre van is igény. 

A kérdés csak az, hogy ez meddig működhet még így. Mi ketten például olyan helyen dolgozunk, ahol lehet szabadon véleményt nyilvánítanunk akármiről. De hogyha ez megszűnik, akkor nagyon nagy szarban leszünk. 

 

Mit tanulhat Magyarország Finnországtól?

Ami nálunk hiányzik, a finneknél viszont megvan, az erkölcs és az etika. Hiába hangoztatja nálunk is ezeket az értékeket a kormány, ha ez a tettek szintjén nem valósul meg. A finnek viszont szerintem etikusan élnek. Persze ez általánosítás, biztos ott is vannak korrupt emberek, ahogy mindenhol. Viszont ez mégis kiderül és felelősségre vonják őket. Ott alapból nem felejtik el azt, hogy ezek az emberek valójában közszolgák, így a számonkérhetőség elve is érvényesül. Az is fontos, hogy hagyják élni egymást. 

Mi itthon szeretjük az intrikát és mások hibáztatását az önreflexió és a személyes felelősségvállalás helyett. Ennek a képességét egyébként oktatni kéne. Itthon el kéne kezdeni egy másfajta gondolkodás meghonosítását, megnézve a fejlettebben működő demokráciákat. 

 

Tilly Anna

FinnAgora