< Back

A dizájn és a minőség fontossága - A hónap vendége Gerzsenyi András vállalkozó

Mesélnél egy kicsit a múltadról, és hogy hol nőttél fel? 

Budapest közelében, Budaörsön nőttem fel. Ez egy kisebb város, amely Budapesthez kapcsolódik, de gyakorlatilag még ugyanaz a város. Budapest belvárosában jártam középiskolába, és tinédzserkorom óta van valamilyen kapcsolatom a belvárossal. Szeretem a nagyváros nyüzsgő szívét.  

Mit tanultál? 

Építészetet tanultam. Tanulmányaim első évében ismerkedtem meg a feleségemmel, Mariann-nal, aki szintén építészetet tanult. Mariann-nal együtt dolgozunk a cégeinken. Kávézókat és pékségeket üzemeltetünk. Partneri kapcsolatunk van, és mindenen együttműködünk egymással.  

Spanyolországban is tanultunk egy évet, amikor 2007-ben befejeztük a tanulmányainkat. Ugyanebben az évben vágtunk bele az első cégünkbe: az Insitu nevű dizájnboltba. 

Dolgoztál valaha építészként, vagy mindig a cégekre koncentráltál? 

Igen, a végünkkel egyidőben ezzel is foglalkoztam. Mostanában nem nagyon van időnk erre. A feleségem házakat tervez, főleg a városon kívül élő családok számára. Én viszont csak az üzleteink számára tervezek. Nemrég, a nyár elején nyitottunk egy új helyszínt a Nor/ma nevű pékségünk számára, és körülbelül 9 hónapnyi munka volt mindent megtervezni. Nemcsak azt a teret tervezem meg, ami belépéskor fogadja a vendéget, hanem a műszaki részletekért is én felelek, ami komplex dizájnnak mondható. Mindent egybevetve olyan teret kell tervezni, amely pékségként, kávézóként és konyhaként egyaránt működik, ráadásul szép belsőépítészet várja a vendégeket. 

A Nor/ma termékeire az északi országok és Magyarország is hatással vannak. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen jellegű pékséget és kávézót nyissatok, ahol találkozik ez a két világ? 

Sokat utaztunk Észak-Európában, és szeretjük az északi stílust. A Fekete nevű kávézónk már két helyszínnel rendelkezett, amikor 2019-ben úgy döntöttünk két barátunkkal – akik szintén egy párt alkotnak –, hogy megnyitjuk a Nor/mát.

Koppenhágában sok olyan pékséget láttunk, ami valami mást kínált a többi helyhez képest. Tetszettek a pékáruik, és az, hogy kardamomot, fahéjat használtak. Minden íz bejött. És a kenyerek is: a sötét rozskenyér és a kovászos kenyér. Nagyon szerettük volna megtanulni, hogyan készíthetünk ilyen pékárukat. Lehetőségünk volt itt Magyarországon elsajátítani ezt, mert ismertünk egy fiatal nőt, aki Dániában tanult, és sok tapasztalata volt a dán pékségekkel. Ő tanított minket, és recepteket adott nekünk. Így sikerült megnyitnunk a Nor/mát: félig nordikus, félig magyar – innen ered a Nor/ma név. 

Vannak vállalkozók a családodban? Vagy honnan jött az érdeklődés a cégvezetés iránt? 

Igen, anyukámnak volt egy használtruha-boltja a ’90-es években, ott, ahol a központi Fekete kávézónk van jelenleg. Amikor nyugdíjba vonult, arra gondoltunk, miért ne próbáljunk kávézót nyitni ugyanezen a helyet – hátha beválik. Szerintem a szüleimtől jön az a gondolat, hogy az építészeten kívül valami mással is megpróbálkozzak.

Nagyon nyugodtnak tűnik a cégalapítással kapcsolatos hozzáállásod. Bármennyire is ijesztő volt vállalkozóként belevágni a dolgokba? 

Eleinte igen. Akkoriban kicsi gyermekeink is voltak: az első üzletünk megnyitásakor született meg az első fiunk. Eleinte amint megnyitottunk valamilyen új üzletet, mindig született is egy új gyerekünk. 

Hány gyereketek van? 

Három fiunk és egy lányunk.

Eleinte nem volt könnyű. Ki kellett tanulnunk a vállalkozói lét menetét, mert nem tanultunk cégvezetést. Az első 2-3 év nagyon nehéz volt. Volt egy idő, amikor le kellett állnunk, és mindent nullától át kellett vizsgálnunk. A dizájnbolt után 2012-ben megnyitottuk az első Fekete kávézónkat, és addigra már megvoltak a készségeink, ami egy új hely felépítéséhez szükséges. De a mai napig nagyon nehéz. Mindig elérhetőnek kell lenni. Mindig tudnod kell segíteni minden helyzetben. Amikor belépek az üzleteimben, először mindig a problémákat veszem észre: nem elég tiszta, valami nem működik, nem elég jó a zene, át kéne rendezni valamit. Ez volt az első dolog, amit csináltam ma, amikor bejöttem ide. Körülnéztem, és elsoroltam az alkalmazottaknak öt dolgot, amit azonnal meg kellene csinálni. Ezért, ha élvezni szeretnél egy helyet, akkor olyan helyre kell menned, aminek nem te vagy a tulaja, különben mindig csak a problémákat látod, és mindig segíthetnéked lesz. 

De úgy gondolom, nagyon jó csapatunk van. Szeretünk együtt dolgozni, és szeretjük együtt megoldani a problémákat. Úgyhogy mostanában végre elmondhatom, hogy szeretek vállalkozó lenni. Nem a legegyszerűbb életvezetési forma, de azt hiszem, kedvelem a felmerülő munkát, kedvelem a problémákat, és hogy megoldást kell rájuk találni, és kedvelem az itt dolgozókat.

A világjárvány bizonyára kihívást jelentett. Milyen volt nektek ez az időszak?

Mivel volt egy pékségünk, ezért nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, mert az egész járvány alatt nyitva lehettünk. Az ajtónál árultunk kenyeret, a helyiségbe nem jöhettek be a vendégek. Csak kitettünk egy asztalt az ajtóhoz, és az emberek az utcán várakoztak. Sajnos a két Fekete kávézónkat átmenetileg be kellett zárnunk. A harmadik helyünk, a budaörsi Major nyitva maradhatott, és ott is árultunk a pékáruinkat. Kicsit át kellett alakítanunk a profilunkat. Elviteles kávézó lett, pékséggel. Amikor jött a második lezárás, megint újra kellett gondolnunk a dolgokat, úgyhogy elkezdtünk pizzát is árulni. 

Az alkalmazottaink megtartása kihívás volt. Át kellett rendeznünk az embereket, hogy a különböző helyeken dolgozhassanak, és elküldtük őket, hogy a pékségben segítsenek. Nem tudtuk, mire számítsunk, és aggódtunk, mert nem tudtuk, hogy valaha visszaállhatunk-e a normális kerékvágásba. Még mindig félünk, mert nem tudjuk, mi fog még történni, de bízunk abban, hogy ugyanilyen lezárás többet már nem lesz.

Nemrég nyitottatok egy új, nagyobb Nor/ma pékséget. Vannak egyéb terveitek a jövőre nézve?

Dolgozunk egy új hely megnyitásán a Kecskeméti utcában, a kis Nor/ma mellett. Még nem tudjuk, mi lesz a végső koncepció, de valamilyen étteremben gondolkodunk. Az európai konyháról fog szólni, északtól délig. A hely közepén lesz egy sütő, és minden étel valahogy kapcsolódni fog ehhez a sütőhöz. Még mindig nagyon új az egész, és csak most kezdtünk el rajta dolgozni. Nagyon érdekes dolog. 

És a kávé mindig jelen lesz valamilyen formában. Mindegyik helyünkön ugyanaz a kávégép, ugyanaz a kávébab és ugyanaz a tej található meg. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ezen az új helyen is lesz kávégép.

Honnan ered a kávé és a kávézóüzemeltetés iránti érdeklődésed? 

Amikor tanulók voltunk, sokat tanultunk kávézókban, és mindig rossz volt a kávé. Úgyhogy amikor először megízleltem ezt az újhullámos kávét, éreztem a kávé eredetét és a különböző gyümölcsös jegyeket. Akkoriban még csak két-három olyan hely volt Budapesten, ahol ilyen kávét készítettek. 

És mindig mondtam a feleségemnek, hogy én nem akarok éttermet, mert az egy csomó munka, és mindenki őrült, aki étterem-tulajdonos vagy étteremben dolgozik. De amikor láttam az ilyen fajta kávézókat, azt gondoltam, ez valami más. Amikor megnyitottuk az első kávézónkat, kizárólag kávét árultunk. Csak kávét akartam árulni. Nem akartam croissant-t árulni. Úgyhogy csak elviteles kávét árultunk, semmi mást. Aztán láttuk, hogy van igény arra, hogy az emberek leüljenek, és megegyenek valamilyen pékárut. Innentől elindultunk a lejtőn, így most már az étteremnyitást tervezem.

Mi a kedvenc pékárud a Nor/mában? 

Imádom a kardamomos pékárukat, ugyanakkor a croissant sok mindent megmutat a pékségről. Ha kipróbálod a croissant-t, az olyan, mint a marinara pizza: ha minden pizzázóban mindig marinarát rendelsz, akkor tudni fogod, melyik pizzázó a legjobb. Szerintem a croissant jól szemlélteti az adott pékség minőségét. Amikor valami édesre vágyok, akkor a kardamomos pékárut választom. Ha csak valamit ennem kell, akkor mindig a croissant-ra nevezek be. 

 

Kicsoda? 

Név: Gerzsenyi András 

Tanulmányok: Építész 

Szakma: Három kávézó és két pékség tulajdonosa Budapesten és környékén. 

Lakhely: Budapest 

Hobbik: Utazás a családdal 

 

Rebecka Vilhonen

FinnAgora